Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS

„Draga ham, ha a sors, ahogy azt igerte, egy illo ferjed ad, akkor csillagpompadban ma az egen elve olelnelek, s nem felnem en - hisz utddom isteni sarj! - alacsonyrendu Parkak rigolyait, fbldi halandok sorsat. Felig vagy te csak isten, mert a halalba vivo ut edesanyadnak az agan van csak zarva elotted. Remes idok kozelednek, celegyenesben mar a veszelyek szaza. A kenyszer nem tur semmi halasztast, hagyd el a ferfierelyt most, s noi ruham oltsd fol! Tirynthius egykor a 1yd nd gyapjat fonta, puhany thyrsust vett durva kezebe Bacchus, arany kopenyevel sopri a laba nyomat, lany lett Jupiter maga is, Caenus hiret neme ketes volta se torte meg, engedj hat, s kikeriiljiik a veszek vad viharat! Majd visszaadom neked en a mezot s a kentaur erdeit is! Tiirtem temiattad a naszt, mely rangon alul tortent, szigoru Styx aradataval vedtelek - o, bar megmartottam volna a sarkad! - kerlek szepsegedre, az ifjusag bromere, e biztos gunyat oltsd fol! A lelked a regi marad. Hova revedsz, mert fordulsz el? Szegyellsz laggya valni? Fiacskam, eskiiszom en letedre, rokon vizeimre, sosem tud Chiron errol meg semmit!” - probalta, puhuljon vegre a vad sziv - hasztalanul. Nem hagyta az apja es a derek nevelo emleke, a ferfierenyek nyers jellemcsiraja. Akar ha a fektelen, izzo, virgonc, furge csikora akarnad tenni a kantart, mely csak a retnek, a habnak bruit s a szilaj, vad eronek, s most nem nyujtja igaba nyakat, nem turi a zablat, priiszkolt, nem fogoly o, hogy uranak turje parancsat, s megregulazott jarasat odzkodva tanulja.