Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS
Hogy ne is erintsek meg a fbldet, a vizben idoztek. Lam, maga vitte Achillest sziklas Haemoniabol at a nyugodt vizpartra, csitult tengerhab olebe: gyermeki alomtol ernyedt volt meg a fiutest. Cynthia gombbe hizott holdja mutatta az utjat. Elkiserte az istennot Chiron: neki viz nem arthat. Gyors hazateresert esdett, szeme konnyet elleplezte, pataira allva figyelte a tengert. Mar-mar eltuntek, meg jelzi a tengeri tajtek utjukat, am szetfoszlik lassan a sosvizes osveny. Mert sose ter mar vissza a thesszal Tempe olebe, sirt szomorti Pholoe, felhos Orthys zokogott fol, elszukult Sperchios, s nemava valt ma a ven boles haza. Hianyoltak a bus dalt mind a faunok, sirtak a nimfak, mert a remelt nasz revbe sosem jut. Kelt fol a nap, kiszorultak a csillagok, es a Titan is tengerhabbol egre szokott fogataval: a gydngyos viz harmatkent hullott vissza a fdldre. Elerte lassan a scyrosi partot az istenno a habokban, otthagytak fogatat faradtan a delfinek ekkor, almabol a fiu felocsudott, csopp szeme boven itta a nap fenyet, s az eget meglatva ledobbent: Mely fold, tenger ez itt? Hol a Pelion? Annyira mas taj, itt sose jart azelott, s mar-mar anyjara se ismert. Gyorsan olelte ijedt sarjat, s szolt lagyan az urno:
