Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS

Egy ideig Thetis neman csak korbetekintett, aztan megszolalt: „Chiron, mondd, hoi van a sarjam? Mert hagyod ot igy, szalegyediil, mondd, mert nem iigyelsz ra? Hat csoda, hogy remalom kinoz? Tan hazug es csal isteneink szaz josjele, mely veszt suttog eldre?

Bar ugy lenne! De ejjel kard nyul mehemig! Onnon karjaim elkekulnek a gyasztol, vagy fenevad tor ram! Sot: latom, ahogy fiamat viszem epp le az arnyas Tartarusig, hogy az ismert Styxbe meritsem a testet! Carpathus boles josa szerint remalmom a magia oldja fol, es a lenyugvo napnal, Oceanushoz erve a titkos viz tisztitja a gyermekemet meg, ott, hoi az elmerulo csillaghadtol kimelegszik Pontus atyam. Remito aldozat es adomany jar barbar istennek... hosszu histdria, s el sem mondhatom. Add at ot!” - hazudott, hisz hogyha a noi oltozetet folhozza, a kinos leplet, a venseg vissza nem adja fiat! „Vidd hat” - szolt - „jo anya, vidd csak, s gyozd meg alazatosan kdnyordgve az isteneinket! Mert a remenyed nagy, nagy irigyseg nyugozi oket! Nem fokozom felelmed, bar halljad, mi a helyzet: nagy dolgokra utal - nem csap be a joslat! - a zsenge kortol meg idegen, sietos nagy erd a fiuban.

Szot fogadott eddig: tiltasra, paranesra figyelt, es nem kodorgott messze a barlangtol soha, am most, most nem eleg mar Ossa, a Pelion orma, a hotol felfenylo Pharsalia sem! S jaj, a kentaurok mind felpanaszoljak, hogy hazuk kirabolta, a nyajuk elhajtotta, mezore, folydhoz felve mehetnek! Rajtaiitest, harcot terveznek s omlik a szitkuk! Lattam a thesszal barkan Argo hoseit egykor, ifju Alcidest es Theseust, erre hajoztak...”