Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Zuzana Mojžišová: Aphrodité (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / KLASSZIKUS

Belem csapott a villam. Kolar ujra feltette a kerdest.

Kinyitottam a szam. Ismet belem csapott. Aztan csond lett. Csodasan ereztem magam.- Tessek?

- Milyen

cipogyarto vallalatokat ismer?

Raneztem a mezitelen labamra.- Egyet

sem. De minek is kellene? - csodalkoztam. Kejesen kinyujtdztattam a tagjaimat. - Mar elmehetek?

Doktor Kolar bolintott.

A forgoajto nevetsegesnek es egyben jopofanak is tunt, mint a korhinta a vidamparkban. A latszeresznel es a fodrasznal is voltak szekek, amelyek emlekeztettek... De mire is? Mar nem tudom. A kis szobamat egyszeriben vilagosnak es tagasnak lattam. Lefekiidtem.

Ejszaka ebredtem. Nemsokara ismet mely alomba meriiltem. Amikor ujra kinyitottam a szemem, mar megint mindenutt koromsotet volt. Egy ido utan ujfent alomba zuhantam. Isten tudja, hanyadszori visszaalvas utan ebredtem fel. Konnyti es boldog voltam.

Az asztalon megtalaltam az ujsagot. Erdektelen es semmitmondo volt. Belem feszkelte magat az a felemeld, kokemeny meggyozodes, hogy jo nekem igy egyediil is. Tulajdonkeppen nem gondoltam, hogy barkire szuksegem volna. De hat kire is? Elfelejtettem enni, inni, nem voltam kint a friss levegon, nem mosakodtam. A szobaban egyre erdteljesebben terjengett egy szamomra ismeretlen eredetu buz. Sikeresen ellenalltam a hivasnak, hogy utanajarjak az eredetenek. Egyszer sotet volt, maskor meg nappal. Megtanultam ejjel aludni, nappal ebren lenni. A fiokban megtalaltam a Mozgalom a Hatarok Ellen Alapszabalyzatat. Az alairas: Karolina.

1. A sajat fejiink utan megyiink, csak magunkra tamaszkodunk. Megtamaszkodtam. Bele is fajdult a fejem. A padlo tul kemeny volt a fejenallashoz. 2. A mondatokat nem vesszuk szo es betu szerint. Felnevettem. Az agyam zsongott, elszomorodtam a felismeresre. Besotetedett. Lefekiidtem.

Masnap reggel kegyetleniil gyorsan kirepiilt az alom a szemembol. A fejem folott korozott, becsmerld pillantast vetett ram, atpasszirozta magat a fem ablakracson, es elillant. Ismerds erzes keritett hatalmaba. Felkeltem, es a tiikorhoz leptem. Hangtalanul kinyitottam a szam, artikulalni kezdtem az egyes hangokat, szavakat, amelyeket leolvastam a tiikorkepem szajarol. Sotetedesig