Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Zuzana Mojžišová: Aphrodité (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / KLASSZIKUS
ZUZANA MOJZISOVA APHRODITE Aznap reggel az alom szokatlanul gyorsan kirepult a szemembol. A fejem fdlott korozott, meghajolt, atpasszirozta magat a fem ablakracson, es mar el is illant. Kineztem az ablakon. Elsokent egy iskolas gyerek labat pillantottam meg, a valtocipot rejtd muanyag taska minden lepesnel a terdenek csapodott. Majd babakocsikerekek gurultak arra, egy mokaszinos anyuka kovette. Harmadikkent egy setapalcas dregember botorkalt oda, eltakarta a kilatast az utca tuloldalara, amott elfutott valaki, arra sem volt idom, hogy megfigyeljem, Adidas vagy Puma volt-e a laban. Egy oltonynadrag jott felcipoben, bamulatosan formas, karcsu noi boka tusarku, fekete lakk kordmcipdben... Kiszalltam az agybol, par balett- es gimnasztikamozdulattal letussoltam a kis fem zuhanytalcaban, jeghideg vizben fogat mostam Erilexszel, meg is fajdult a fogam. Bekentem magam hagyomanyos Niveaval, a reggeli csaszarzsemlemet kekfrankosba martogattam. Az ablakom elott lecovekelt egy nejlonharisnyaba csomagolt visszeres lab, valamint egy muszalas nadragos aktataskas alak. Ismet legalabb negyedorara bearnyekoljak a szobat. Amikor egyszer eszrevettem az utcan azt a ferfit, aki mindennap pontosan fel ot koriil tert haza az orrom elott, es a cipofuzojet szokatlan makrameba kotve hordta, ugy iidvozoltem, mintha regi ismerdsok lennenk, sot meg arra is kesztetest ereztem, hogy valtsak vele par szot. A nd, aki a biztonsag kedveert szuperkonnyu Scholl biityokvedo parnat viselt a cipojeben, harmadik megszolitasi kiserletem utan, amikor epp vertestverseget kdtottem volna vele, tolakodassal vadolt. Kimentem a postaladahoz az ujsagert. Az elegedettseg hullama ontott el. Szoval megis kimasztak a slamasztikabol. Igy van ez jol. Jo erzes, ha kiszolgaljak az embert. Egesz sziinido alatt azt vartam, mikor mehetek mar szabadsagra. A fdnokasszony meg mindig nem talalt kezbesitot, aki helyettesithetett volna. Tiirelmes vagyok. De ami sok, az sok. Az oktoberi esozesek elso hete utan arra az elhatarozasra jutottam, penteken kiirom a szabadsagpapirt az alabbiakkal: Nekem most mar tok nyolc ez az egesz - es elhagytam a fonok irodajat.
