Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Forgács Péter: Boldog karácsonyt! (próza)

hogy ezt is egyutt terveltek ki, s addig falaznak a kiilvilag fele, amig meg nem rohadok itt, a fold alatt. Ugyan, mi a fasz van velem, de tenyleg! Egyaltalan hogy juthat ilyesmi az eszembe, hiszen huszondt eve eliink egyutt, ismerem ot, mint a tenyeremet, meg ha volna is ra oka, akkor sem lenne kepes igy eltenni lab aldl. Ismerem ot. Valoban ismerem? O valtig allitja, hogy nem, es nem is fogom soha. Mondjuk, az utobbi idoben volt egy-ket fucsa huzasa, ki tudja, mi jar a fejeben. Lehet, hogy tenyleg szeretot tart. Hat, persze, a ceges buli! Kell ennel jobb alibi? „Ne faraszd magad, dragam! Lehet, hogy csak ejfel utan szabadulok. Hivok taxit.” Nyomorult kis szuka! Biztos lefizetett nehany ingyenelot, hogy amig o mulat, vonjanak ki a forgalombol. O meg mossa kezeit. Istenem, pedig mennyire szerettiik egymast!

Nocsak, hallom, ahogy fenn a garazsban megcsorren a mobilom. Tehat azt nem loptak el, csak az auto kellett nekik. Vagy azt is csak kamubol vittek magukkal? Ki hivhat? Marti, Bence? Es egyaltalan, miota vagyok itt? Vegiil is nem mindegy? Ha valaha kijutok innen, ugyis megtudom, ha meg nem... Azert ez a „martis” tortenet rendesen megviselt. Teljesen osszezavarodtam. Nem akarom elhinni, hogy ilyesmire kepes lenne. Marti intelligens nd. Ha nem is szerelmes belem, mint hajdanan, de azert szeret, vagy ha nem is szeret, legalabb erez irantam valamifajta tiszteletet, hiszen annyi mindenen mentiink mar keresztiil... Nem. Nem o volt. Nem szabad osszeeskiives-elmeleteket gyartanom. Na jo, de ha nem o, akkor ki? Es miert?

Leveszek egy almat a polcrol, golden delicious, sajat termes, a fakat meg szegeny faterom iiltette egy-ket ewel a halala elott. Szep sargara erett, kifejezetten edes, jdiziien majszolom, jolesik ennyi bor es palinka utan.

Alig telik el nehany ora a raboskodasombol, es azon kapom magam, hogy kezdem belakni a teret. A kishordot odaallitottam a nagy tovebe, hogy ha raiilok, neki tudjak dolni. Megtisztitottam egy-ket repat meg egy kalerabet, hogy keznel legyenek, ha igazan megehezem. Csapoltam bort, de most a vdrdsbdl, csakhogy megkimeljem magam az egyhangusagtol. A vbdrot kineveztem piszoarnak, mert mar igencsak kinoz a vizelhetnek. Szoval, igyekszem berendezkedni egy hosszabb, akar tobbnapos itt-tartozkodasra. Egy dolog azonban aggaszt: a hideg. Meg szerencse, hogy otthon nem beszeltem le magam a vastag gyapjupuloverrdl, az enyhe decemberre hivatkozva.

Uldogelek, iszom a bort, ragcsalom a repat, kozben epp azon fildzok, vajon miota lehetek itt, amikor ujra megszolal a mobilom, de most az ebreszto berreg. Eldszor nem tudom, mire veljem, de aztan beugrik, hogy meg delelott a suliban az egyik kollega felhivta a figyelmemet egy esti dokumentumfilmre az iszlam terjeszkedeserol, es hogy el ne felejtsem, beallitottam