Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Forgács Péter: Boldog karácsonyt! (próza)

altalaban megjon Marti a munkahelyi pletykaival, es csak mondja es mondja... Mi lenne, ha par percre lekapcsolnam a lampat? Lekapcsolom. Lehunyom a szemem. Fura erzes, de mintha ujra szabad lennek! Szabad es nyugodt. Harmoniaba keriilok a kornyezetemmel, jobban mondva, elfelejtem, hoi vagyok, es azt is, ami tortent. Elkepzelem, hogy olyan neszeket is meghallok, amilyeneket feny mellett nem. Hallom, ahogy a pok szovi a halojat, ahogy kibujik a krumpli csiraja, ahogy tisztul a bor vagy erik a palinka. Hallom. Csak fantazia kerdese. Elvezem ezt a jatekot.

De akkor egy nagyon is valosagos hang hallatszik odakintrol. Torekeny kis intim szferam egy pillanat alatt kodde valik es elillan, en meg gyorsan a kiirtore tapasztom a fulern. Nines ketseg, egy masik garazskapu nyilik nyikorogva. Azt erzem, amit talan Robinson erezhetett, amikor a tavolban megpillantotta a hajot. A jelzotuz helyett en eszeveszett orditozasba kezdek, erzem a lehetoseget, nem akarom elszalasztani, beleadok apait-anyait. Aztan mar csak egy autoradio iitemes diiborgeset hallom, beesukodik a garazskapu, majd a gepkocsi ajtaja, elhalkul a zene, csak a ritmus zakatol rendiiletleniil, aztan motorzugas, es ujra csend. Tebolyitobb, mint eddig. A remenytelenseg csendje. Gorcsdsen lepdelek a pince egyik vegetol a masikig es vissza, kozben neha dkldmmel iitom a hordot vagy a falat. Orjongok. Na most szakadt el nalam a cerna! A bezartsag erzese annyira elhatalmasodik rajtam, hogy legszivesebben vegeznek magammal. Fel is kapom a kiskest, hadonaszok vele egy sort, aztan belevagom a polcba. Vegre belatom, hogy ennek a hisztinek semmi ertelme. Csapolok egy nagy pohar bort, lehuzom, mint aki megjarta a sivatagot, csapolok meg egyet, es leiilok a kishordora. Nem tudok mast tenni, varok.

A bor hatasara ujra ellazulok, ami kepesse tesz a merlegelesre. Ujragondolom mindazt, ami tortent, es azt, ami ezutan varhato. Ram zartak a pincet, a garazst, elvittek a kocsimat. Ennyi. Marti ejjel hazajon, nem talal otthon, keresni fog. Nem veszem a mobilt, hat felhivja nehany baratomat, nem tudjak-e, hoi vagyok. Nem tudjak. Felhivja a rendorseget. Ok azt ajanljak neki, ne gondoljon rogton a legrosszabbra, varjon reggelig, s ha addigra sem keriilok eld, hivjon ujra. Masnap elkezdodik a keresesem. Bekapcsolodik a fiam is, aki idokozben megjon a kollegiumbdl. Es ha van egy pici szerencsem, meg idoben eljutnak ide, a garazshoz. Ennyi.

Mire megnyugodnek, milyen penge logikaval sikeriilt levezetnem a sajat kimentesemet, bevillan egy nyugtalanito, bizarr forgatbkonyv eshetosege. Mi van, ha az egeszet Marti talalta ki? Mi van, ha van valakije, es ugy erzi, az utjaban allok, hogy lij eletet kezdhessen? Lehet,