Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Forgács Péter: Boldog karácsonyt! (próza)

rateved a lampara. Sima 60 wattos izzo van benne, ki tudja hany eve, csak nehogy epp most mondja fel a szolgalatot! Es a levego? Vajon meddig tart, amig elhasznalom az osszeset? Egy ora, egy nap, ketto? Vagy egy het? De akkor eszembe jut a szellozteto kiirto, ami valojaban egy muanyag csd, a pince felso sarkabol indul, es a garazskapu jobb oldalan, a fold szintjenek magassagaban vegzodik, finom raccsal fedve a ragcsalok ellen. Talan ha ezen keresztiil kiorditok, bele a vakvilagba, valaki meghallja. Persze, tudom, hogy erre alig van esely. A kornyek kihalt, foleg ilyenkor, munkaido utan. Nines a kozelben lakohaz, csak a hdeloszto, a szakmunkaskepzd, no meg a rendelointezet. A husz garazs nagy resze, az egyemhez hasonldan raktarkent szolgal, az egyikben kisebb asztalosmuhely iizemel, inkabb barkacsjelleggel, viszont nehanyban, ha j61 tudom, parkoltatnak autot. Jo erzes, hogy talaltam egy lehetseges modot a szabadulasra. Raadasul kiiktattam egy halalokot is: a fulladast. Ugy dontbk, ennek dromere iszom egy kupicaval. Huzok a lopoval egy keveset a szilvapalinkas demijonbol, belecsurgatom a Marti nagypapajatol ordkblt, szep ivu, kecses, de megis massziv stampedlibe, lehuzom exre. Ennyire meg talan sosem izlett, megallapitom, hogy a tavalyinal is jobb, van benne egy kis aszaltgyumolcs-aroma, talan a forro, szaraz nyarnak kbszonhetden. Iszok meg egyet. Elvegre az csak jo, ha lehiggadok.

Esemenyteleniil telik az ido, talan mar tobb, mint ket draja foglya vagyok a sajat pincemnek. Orjito ez a tehetetlenseg. A kishordon iicsorgdk, es ujra meg ujra magamat emesztem, ki mast okolhatnek a felelotlensegem miatt. Hogy hagyhattam a nyitott garazsban orizetleniil a kabatomat! Iszonyuan bosszant, hogy akar bele is halhatok a sajat hiilyesegembe. Hm, bele is halhatok? Fura, de keptelen vagyok kalkulalni ezzel a eshetoseggel itt, a civilizacio kellos kozepen, a huszonegyedik szazadban, az informacios tarsadalom oszlopos tagjakent... Valoszinuleg a ket feles, meg az azota elfogyasztott ket-harom pohar zold veltelini az oka a latszolagos nyugalmamnak. Nem fogom fol, hogy itt, a fold alatt tomlbcbe zarva, a civilizacionak nyoma sines, hogy ez igy kbszond viszonyban sines a huszonegyedik szazaddal, sot, meg a huszadikkal, a tizenkilencedikkel sem, ez maga a sotet kozepkor, ami meg az informacio hatalmat illeti, inkabb hagyjuk! Egyetlen esetleges kapcsolatom a kiilvilaggal a szelldzokiirto. Bele is hallgatok, ha mar igy szoba hoztam. A muanyag csbvdn keresztiil csak gyer motozas hallatszik kintrol, mintha valami szemetet kergetne a szel a garazs elott. Semmi emberi zorej. Csak sugas, gyengen vibralo, monoton morajlas, akar a Marson.

De akkor mi a franctol vagyok ennyire nyugodt? Talan pont a csend miatt. Nem is emlekszem, az utobbi honapokban, pontosabban szeptembertol, az iskolaev kezdete ota, mikor volt lehetosegem orakon at csak ugy, csendben, magamba szallva meditalnom. Tenyleg, mikor? A suliban az sok kis neveletlen bandita kitapossa beloled meg a szart is, de azt is akkora hangero mellett teszi, hogy amikor hazaersz, a fejed olyan, mint a mehkaptar, s mire eliil a csatazaj,