Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Forgács Péter: Boldog karácsonyt! (próza)

mindenseg orokre elfeledett porszeme az orbitalis nagy semmi kozepen. Be vagyok zarva! A fold alatt rekedtem! Hatborzongato, mar csak a gondolata is. Segitsen mar valaki! Banyaszerencsetlensegek emlekkepei kavarognak a fejemben, a chilei, a kinai, amikor napokig kozvetitette a teve a mentest, foldrengesek fold ala szorult aldozatainak erzesei munkalnak bennem, de eszembe jut egy irodalmi pelda is, Fowles pszichopata „lepkegyujtoje”, aki addig tartja fogsagaban artatlan aldozatat, mig a lany bele nem hal egy banalis betegsegbe. Kiraz a hideg. Ez a kezdodo panik jele, allapitom meg, de aztan megprobalok erdt venni magamon, koriilnezek, halat adva Istennek, hogy legalabb vilagos van ebben az atkozott pinceben. Tiirelmetlenul pasztazom vegig tekintetemmel a szamomra rendeltetett nehany kobmeternyi ter minden apro zugat, keresve a menekiiles lehetoseget. Gyorsan megallapitom, hogy az eszkoztar riasztoan szegenyes, a polcokon, a hordokon, a palackokon, a demijonokon es a zoldsegesladakon kivxil alig van itt valami, a lista elkeseritoen rovid: kislapat, vodor, lopo, gumicso, mecses, gyufa, stampedli, ket talpas borospohar, muanyag flakonok, parafadugok, ket torlorongy, egy szivacs, egy kisebb kes, na es a forrovizes marmonkanna - ennyi. Es persze tobb hektd bor, kabe otvenliternyi gyumdlcspalinka, ugyanennyi kilo alma es burgonya, meg egy keves zoldseg. Ehen-szomjan talan nem halok, legalabbis egy ideig, nyugtatom magam. Viszont az egyetlen lehetseges szabadulasi utvonal a csapoajton at vezet. Ezt leszamitva leginkabb egy teglafalakkal es betonnal koriilzart kriptara emlekeztet a hely. Es en? Engem meg elve eltemettek. De kik? Es miert? Erdekes. Mar vagy feloraja lehetek ide bezarva, de csak most meriiltek fel bennem ezek a kerdesek. Ugy latszik, az ember menekiilesi osztone mindennel erosebb. Nem erdeklik az okok, a miertek, sot, meg a tettesek kilete sem, amig ki nem szabadul szorongatott helyzetebol, vagy amfg bele nem torodik abba, hogy keptelen kiszabadulni. Nos, nalam most jott el ez a pillanat.

Ki vagy kik, es miert zartak ide? A zajokbol ltelve tobben lehettek, nem beszelve a szerszamosszekrenyrol, ahhoz legalabb ketten kellettek, es a kocsi ajtaja is tobbszor csattant, varjunk csak, egy-ketto-harom es igen, negy alkalommal, vagyis legalabb negyen vannak. Es valoszinuleg a kocsi kellett nekik. Ez a tizennegy eves tragacs? Ezert kepesek olni? Elevenen eltemetni? Jezusom, hat idaig jutottunk? Szornyu! Kozben felallok, es jarkalni kezdek a kabe negy meter hosszu pinceben, mert fazom. Tekintetem