Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Forgács Péter: Boldog karácsonyt! (próza)

erkezem a garazssorhoz. Az egymassal szemben allo tiz-tiz garazs kozott tormelekesre mallott mar a beton, kozvilagitas hijan csak a fenyszdrdmra hagyatkozom, habar meg csak alkonyodik igy delutan negy ora tajekan, hiaba kozeleg az ev legrovidebb nappala. Beparkolok a garazs ele. Nagy nehezen kiemelem a haloba bujtatott fenydt a csomagtartobol, es becipelem a garazsba. Alig talalok neki helyet. Amiota nagyobb lakasba kbltdztiink, a garazsban taroljuk a fdldslegesse valt butorokat, es a tobbi kacatot: szankot, babakocsit (itt megjegyzendo, hogy az egyetlen flunk, Bence mar huszonket eves!), sifelszereleseket, snowboardot, korcsolyakat, gorkorcsolyakat, sot, az apamtol brokdlt robogot, a flam kerekparjat, dobozokban regi ujsagokat, egyetemi fiizeteket, zsakokban hasznalt ruhat, befottes iivegeket, sords-boros palackokat, bokornyirot, kezi permetezot, szoval az osszes olyan targyat, amelyeket idenyszeruen hasznalunk, vagy egyaltalan nem. Bar az elhelyezesben fellelheto nemi rendezettseg, megis a tobb ev alatt felhalmozodott lorn borzaszto latvanyt nyujt a veletlen bameszkodonak. En mar megszoktam. Az aldatlan allapot egyetlen igazi szenvedo alanya a fekete Ford Focus. Ot a hazunk elott parkoltatom, mar csak kenyelmi okokbol is.

Egyebkent a garazs nem csak raktarkent szolgal. Elozo tulajdonosa szereldgddrot almodott ala, de a megvaldsitas olyan jol sikeriilt, hogy vegiil alapincezte az egeszet. Egy csapdajton keresztiil, lepcson lehet lejutni a fold ala. Baloldalt szeles polcokon sorakozik az alma, alatta zsakban a krumpli, zoldseg, jobbra pedig hordokban es nagy iivegpalackokban a bor. Hatul meg a palinka, demijonokban. Szilva, kajszi es oszibarack. Ugy dontok, hogy lemaszok, es megnezem, fejtheto-e mar a bor. De elotte kimegyek, lecsukom a Ford csomagtartojat, ami elobb nyitva maradt. Magas, nyulank alak kozeledik felem a sziirkiiletben, sotet szinii viharkabatot es farmernadragot visel. No meg persze tornacipot. Felig szivott cigarettat szorongat az ujjai kozt. Rbgton felismerem nyegle, kacsazo jarasarol.- Nocsak, Arni! - Egyik vegzos diakom az, Arnold, az altalanosbol. A legproblemasabb. En valahogy megis kedvelem. Pedig a kollegak azt rebesgetik rola, hogy a helyi galeri tagja, ejszakankent veliik bandazik, talan meg lop is, nem tudom, azt viszont megfigyeltem, hogy szomoru a tekintete, s bar dntorvenyu, de legalabb oszinte, nem az a kis hizelgo mama kedvence, aki ugyan jol tanul, de mar most, gyerekkent jellem-