Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Forgács Péter: Boldog karácsonyt! (próza)
telen frater. Arni egyaltalan nem tanul. Tobb tantargybol bukasra all. Kop a jovdjere, a sziilei ugyszinten. Nem torodnek vele, minek is maradna otthon. Ejszakankent kiszokik a hazbol, es a haverjaival csavarog, sokszor reggelig, aztan ugy jon suliba, koszosan, kialvatlanul. Van egy-ket rejtekhelye az iskolaudvaron, oda oson ki minden sziinetben, hogy elszivjon egy cigit. Tobbszbr rajtakaptak mar, sot, egy kollega sportot uz az iildozesebol, koveti arkon-bokron at, csak azert, hogy fiilon csiphesse es diadalittasan bekiserhesse az igazgatdndhoz. Arni ott megkapja a napi letolast, aztan minden kezdodik elolrdl. Szoval, nem konnyu eset, az biztos.- Maga az, tanar ur? - mondja, amikor felismer. - Ez a maga verdaja? Teccik.- Kosz. - Kozben lecsukom a csomagtartot, es visszasetalok a garazsba. - Es te? Hova tartasz? Belesziv a cigibe, ugy mondja:- Csak ide a partra. Nem messze a garazssorhoz folyik a Duna, a foldut itt vezet le a partra a hoeloszto allomas es a szakmunkaskepzo sportpalyajat ovezd drotkerites mellett.- A partra? Ilyenkor? Tok sotet van.- Aha. Tuzet rakunk a haverokkal, aztan ugy ellesziink, no para. Felnyitom a csapoajtot, hogy lemehessek a pincebe.- Pince? - Az. Lejdssz? Megnezed?- Kosz, nem. Sietek. Varnak. - De csak all tovabb, mint aki jol erzi magat, krakog, talan a cigitol, de az is lehet, hogy megfazott a sportcipoben.- Ugy vot, hogy segitek a szomszednak felasni a kertet, de egy merd sar az egesz, mondtam neki, hogy nines az a penz ...- Szoktal neki segiteni?- Ja. Neha.- No, ez szep.- Ha, megfizeti. Azer. Is. Eszembe jut, hogy meg a multkor kivalogattam a pinceben ket vddor rothadt almat, meg fonn is van egy a garazsban, ki kene oket onteni a kukaba, ami a garazsok vegenel van.- Es nekem? Nekem is segitenel? - Kiemelem a ket almaval teli vddrot a harmadik melle. Ugy latom, megorul. - Mer ne. Vigyuk! Szotlanul joviink visszafele, aztan, amikor leteszi az ures vddroket, meg odaboki:
