Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Fleisz Katalin: "Ez az írás sem én vagyok" (Győrffy Ákos: A hegyi füzet)
Az elobb Jung hatasait emlitettem, de tavol all a konyvtol, hogy barmifele elmelet illusztracioja legyen. Legalabb olyan erds vonulat a kereszteny oldal, ami megint csak nem egy tantetel a sok koziil, hanem a lenyegiinkhoz tartozo- am valahol elhomalyosult - pecset, vagy a konyv kifejezo metaforajaval egy eredendo seb a lelek melyen. „Csak ha irok, talan csak akkor vagyok kereszteny”- hangzik a meglepo mondat egyik gondolatsor elejen. De ugyanilyen meglepo mondat, miszerint a „melank6lia a keresztenyseg eloszobaja”, amely rogton egy sor muvelddestorteneti alluziot kelt, kezdve a sivatagba elvonulo szerzetesektol a kereszteny misztikusokon at a nagy melankolikus gondolkodokig. Es ha ez a rovid konyvecske maga is az elmelkedo irodalom mufajaval tart rokonsagot, ugy erezzuk, ez az atelt gondolatok nyoman letrejott jelentesteli talalkozas, es nem utanzas, hasonlitani akaras. Kereszteny sebzettseg es ejszakai teli erdd. Az emberelet utjanak felen egy erdoben eltevedo ember kepe ez, nem valamifele embergyulold menekuloe. Vagy ami meg rosszabb: a termeszetbe Buddhakent elvonult, beerkezett boles szerepeben tetszelgo pozolde. De nem is ketsegbeesett kereses ez, inkabb egy folyamatosan keszenletben allo, varakozo letezes. Ugy, hogy ez a varakozas is zsongoan aktiv, mert tele van belso kepekkel, epp csak format kapo almokkal es a ra vonatkozo ertelmezesekkel. Persze epp temaja okan kockazatos vallalkozas egy ilyen kotet. Konnyen rasutheto az oncelu pszichologizalas, a miszticizmus, a nagy szavakba fullado melysegkereses vadja. Hogy szamomra megsem volt ilyen, az ket dolog miatt lehetseges. Egyreszt a konyv szereny celja okan, amikor is a nehol talan tulontul rovid meditaciok mintha szandekosan elvagnak egy-egy gondolat fonalat. Az olvasonak ilyenkor az az erzese, hogy ugyan lehetne meg folytatni a gondolatsort, de minek? A megcelzott dolgok ugyis kimondhatatlanok, akkor viszont miert szaporitsuk a szot? Legyen inkabb a szo olyan, mint a teli erdd szamos titkos jelensege: tele a kimondas terhevel, de a megnevezes visszavonasaval.
