Irodalmi Szemle, 2016

2016/11 - FORRADALOM - Bogyó Noémi: Vakfoltok (regényrészlet) / FORRADALOM

FORRADALOM gamba eroszakolni a kesernyes, fullaszto gomolyagot. Eubica a harmadik slukk utan feladta.- Te, ezt hogy tudod szivni? - nezett ram hitetlenkedve.- Hajaj, a forradalmi laz dohanyos tudoket ad, cigicsomagokat leslukkoltat, ha izlik, ha nem. Mikozben azzal veszodtem, hogy dohanyossa valjak, eszembe jutott a fias­­kom a forradalmi jdvommel kapcsolatban. Negy napja onkenteskent jelentkez­­tem a kozpontban, arrol almodozva, hogy forradalmi nyilatkozatokat fogok fo­­galmazni, forradalmi strategiakat fogok kiagyalni es megvaldsitani. Legnagyobb csalodasomra senki nem drjdngott lelkesedeseben, senki nem borult a nyakamba, hogy Sofi, csak terad vartunk, ellenben a kezembe adtak egy halom keziratot, ramutattak egy frontharcos irogepre, s nagylelkuen engedelyeztek, hogy gepel­­hetek. Amikor a csodalkozastol tagra nyilt szemmel kbzbltem, hogy nem tudok gepelni, akkor csufondarosan megkerdeztek tolem, hogy de azert zsirt, vajat ke­­nyerre tan csak tudok kenni. Harom talca zsiros kenyer elkeszitese utan, kave­­es teafozessel is tamogattam a forradalmat, majd felbatorodva eldzo sikereimen, megis megprdbalkoztam a gepelessel. Fel oldal utan levaltottak, suru sopanko­­dasok kisereteben, mert jaj, ha tudtak volna, meg mennyi idot vesztettek velem, mert Sofia mar kesz lenne az egesz nyilatkozattal. Es akkor termeszetesen mar ott volt Sofia, aki megvetd mosollyal tilt le a rozzant irogephez, s fergeteges rit­­musban verte bele a forradalmi jelszavakat. Meg tenferegtem ott vagy fel orat, elvezve a kaotikus felfordulast, varva, hogy felfedezzek forradalmi zsenimet, de aztan jobbnak lattam elmenni, meg mielott sirva fakadtam volna elkeseredesem­­ben. Ha ezt elore tudom, hogy gepirassal szolgalhatom csak a forradalmat, mar elvegeztem volna par gepiroi tanfolyamot, s az egy perc alatt 500 leiitesi sztarre­­kordnal jarnek. Gepirni nem oly egyszeru megtanulni, de dohanyozni sem, bar a harmadik cigimet mar nagyobb elvezettel pdfekeltem. Kicsit szediiltem tole, kicsit keserii volt a szam ize, kicsit hanyingerem volt, de mindezt karpotolta, hogy elkepzeltem, amint Martin tagra meredt pupillakkal fog nezni: Sofi, te do­­hanyzol? Este tiintetes, remelem, talalkozunk. Teljesen atfagytunk, a mai estenek megis rendkiviili hangulata es ize volt. A tiin­­tetesre menet havazni kezdett. Eubica fekete nemezkabatjan ugy csillogtak a pici pelyhek, mint mandkenek divatbemutato mdlojan. Mindegyik hopehely mas kreacioban tiindokolt. Egyetlen jegcsillagnak sem volt azonos formaja, alakja, mintaja. Megallva az egyik kapubeszogelesben, egyenkent megcsodaltuk oket. Varatlanul valaki puszit nyomott az arcomra, majd a Eubicaera is. Martin mo­­solygott rank a sisapka alol.

Next

/
Thumbnails
Contents