Irodalmi Szemle, 2016

2016/11 - FORRADALOM - Bogyó Noémi: Vakfoltok (regényrészlet) / FORRADALOM

FORRADALOM- Hello csajok, kiszabaditottuk a politikai foglyokat - karolt belenk lelkesen.- Bastille bevetele? - poenkodott Eubica.- Majdnem - kacsintott Martin, majd titokzatosan megjegyezte: - Ma koncer­­tet keszitettunk nektek.- Koncertet? - Majd meglatjatok...- Martin, gyere, sietniink kell! - integetett egy langaleta, kockas salba bugyo­­lalt alak az utca masik oldalarol.- Holgyeim - hajolt meg bokolva elottiink Martin, s mar indult a masik oldalra. Szohoz sem jutottam, ugy tunt el a salba tekert villanypoznaval, hogy hatra sem nezett. Nagyon csalbdott es elkeseredett voltam. Eubica mit sem sejtve be­­lem karolt, s a ter tele kalauzolt, mikozben Martinrol aradozott. Ja, igen, a for­­radalmi zsenijerol en is dicshimnuszt zengtem eddig, meg az intellektusarol is regenyt lehetett volna irni, de mindez vajmi keves nekem, aki eddigi elkepzele­­seim ellenere nem vagyom sem forradalomra, sem harcra, csak gyengedsegre es szerelmes babusgatasra. Meg ha konnyiteni akarnek is a banatomon, akkor sem mondhatom ezt el senkinek, mert mindenki meg lenne botrankozva azon, hogy ket testverrel keverek egyszerre, es ki hinne el nekem, hogy minden latszat elle­nere nem vagyok a vilag kurvaja, de meg csak a varos, egyetem, evfolyam, klub stb.-e sem. Csak aldozat. Teljesen artatlanul lettem megfertozve ezzel a mindent elsoprd, mez es mereg, fanatikus erzessel, ami ellen hiabavalo minden kiizdelem es ellenallas. Egy olyan orvenybe keriiltem, mely szeduletesen porgetve, merhe­­tetlen erdvel szippant be magaba. Mellekhataskent zsibbaszto gyomorfajdalma­­im es folyamatos hanyingerem van. Minden eromet dsszeszedve probalok kisza­­badulni, de teljesen ertelmetlen a hare, a dac, az ellenallas, mert minden makacs perc melyebbre visz, egyre kozelebb a tolcser szajahoz, s mar felig el is tuntem bennem, mitikus alakka lenyegiilve at, derektol felfele delno, derektol lefele or­­veny tajteka.- Tenyleg kiszabaditottak oket! - rangatta meg a kabatujjamat Eubica, kisza­­kitva fajdalmas dnreflexidmbol. Carnogursky a podiumon allt a mikrofon elott. - Hat nagyon ugy nez ki... - konstataltam mindenfele lelkesedes nelkiil.- Tegnap ebben az iddben kinyitottuk a bortoniink ablakat, es hallgattuk a ter­­rol hozzank szurodo hangokat. Mennyei zenekent zengtek. Ezek a tiintetesek a legerosebb jogi ervek, melyeknek koszonhetden ma szabad vagyok. Becsiiljuk meg ezeket a pillanatokat, melyeket most eliink at, es ne alljunk meg feluton. Ha harcunkat nem visszilk vegig, akkor azt a szabadsagot is elveszitjiik, amit

Next

/
Thumbnails
Contents