Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Tóth Kinga: Jegyzetek a túlélésről (Sirbik Attila St. Euphemia című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

Nem Budapesten nottem fel, nalunk is volt meg viz meg fold, a fold nem jatszani volt, hanem muvelni, iigyeskedni kellett, tudni a tuti tippeket, ha minimalis penzt akart keresni az ember. A tanarok felenk nyaranta kukoricat kapaltak, cimereztek, lehetett menni a repafoldre, kesobb csigazni meg salatazni, ujsagozni Ausztriaba.

Protekcioval az ember bekeriiit a husgyarba diakmelora, csontozni a zsigerbe, vagy a valoban kivaltsagosok ladat pakolni a fagyasztoba. Nem sanyaru evek ezek, hanem az edzes evei, tulelni minden koriilmenyek kozott, megtalalni a munkat, a lehetoseget, eles szemmel jarni, seftelni, alkalmazkodni, nem beletdrodni a nincsbe. Sirbik Attila St. Euphemidja is ilyen, korgyurunkent von be a pokolba, de nem ismeretlen pokol ez, csak a szokasos, a napi toltete az urnek, a fohos sem kimondottan lazadozik, inkabb edz.

Az immunerosites elso lepese az allapotfelmeres, a nullpont meghatarozasa:

„Es megfordulhat minden: az elhallgatas voltakepp a kimondas iszonytato gyomorgorcse, a kimondas szabadsagaban rejlik az emberi bezartsag legsotetebb alakzata."

(a Ha ketsegbeesiink cimfi fejezet elott - 8.) A haboru folyik az also retegekben, ez az alapallapot, mondjak, hogy zajlik, aztan elindul a mozgas, a menekiiles. Aki marad, az pedig tulel, es elsajatitja a praktikakat, felmeri elobb a hianytermeket, beszerzi vagy felkutatja, majd jon a boltozas. Az etelen latni leghamarabb, amikor kitdr, hogy nines, valami olyan nines tobbet, ami alapvetd a tobbi etelhez, ma ezt kell megtanulni helyettesiteni.

Eltfinnek az allatok, kiiiresednek a titkos helyek, nines tdbb tartalek, Rovinj, az a masik vilag, nem lesz menedek. Aztan elobb fizetes, majd munka se, ezek mar a magas fokozatok, itt nem biztos, hogy eleg a nepmesehdsok csalafintasaga, ide mar nagyobb dobasok kellenek, megnonek ejjel az arnyekok, a tuleloprogram este is folyik, agyalni kell, ragodni, kitalalni a holnapot. Allando eberseg a haboru, az erzekek folytonos porgese utan pedig halalos a faradtsag - megis ez a legkellemesebb, mert ez mar olyan fires, itt mar nem lehet gondolkodni, de felni sem.

Kozben meg fel sem nott az ember, nok helyett templom, ez a kovetkezo stacio, betemetni a buntudatot, es felismerni az apa torkat, a mult torkat, amit el kell vagni, nines masik ut, kiilonben leragadas a koztes terben, ahol fogy a levego:

„A templomban ott ill a padsorok kozott, a hfivos vitrazsfenyben, hoszszu szokesbarna hajjal, lehajtott fejjel, es imadkozik az a gyerek, hogy itthon ma-