Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Tóth Kinga: Jegyzetek a túlélésről (Sirbik Attila St. Euphemia című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

iZLfiSEK £S POFONOK

radhasson, hogy soha tobbe ne kelljen hazamennie" (36.).

A koztes ter a keszenlet tere, varni a riadot, felszallas, elmegyek Pecsre, visszamegyek Szerbidba, elegem van Ujvidekbol. Ez az edzes sehol van, a levegoben kering egy tranzitzonaban - ahol landolna, az a teriilet mar nem letezik. Forognak a templomok, a kaszarnyak, a csajok, az orosz, nemet, szerb, delszlav, magyar no man's landen csak a nevek cserelodnek, a helyzet mindig ugyanaz, nem mukodnek a triikkok, uj egerutat kell talalni, ami szinten csak egy ideig visz, utana ismet mas modszer kell, ez az erdsites folyamata.

„Minden szabad nekem, de nem minden hasznos.

Minden szabad, csak ne valjak semminek rabjava.

(IKor 6,12)"

(a Nem en tai alt am ki cimu fejezet eldtt-61.)

Ekkor indulnak el a nalunk fusizasnak, mutyinak vagy baszodasnak nevezett motorikus folyamatok, mint olajozas, papirgyujtes, kaveeladas, meg a mamor, hogy minderre ne kelljen kozben gondolni, emlekezni meg vegkepp ne. Erre jon a gyufazas, a minden megivasa, azasok, esesek, az „ugyek", amitol meg jobban eletre kel az egesz legiires borzalom, Sirbik tere, hiszen mikozben minden kiuriil, ezek a nagy balhek, a huligankodas evei, kultfilmek, szubkulturak, klikkek es balhek, amibol csak a rendori pofon marad, mert magyar vagy horvat vagy szerb, mindig olyan, amilyennek epp nem kellene lenni, es „kurvara semmi sem tortenik" most sem. Az itt tanult kepessegek osszefoglalva: plakatragasztas, irodakoltoztetes, allvanyzatszereles, iparnegyed, csdhajlitas.

De borul a nihil, vege a kancsalsagnak, a huncutkodas, a mutyizas mar nem modszer, megint ujat kell talalni... „Mulik az idd, nines ido, Jenki, mire kell nekiink az idd, a tulelesben nines idd, nyomas van, nd a nyomas a fejekben..." (170.) Kozeledik az utolso stacid, amikor, ha vegre megerdsddott, ha vegre immunis left az ember:

„Az utolso iteletkor tablat akasztanak a nyakadba, mifele tablat, egy tablat, mint ahogyan a tehenek nyakaban kolompol az a femtolcser, minek, mifele tablat akasztanak a nyakamba, azon a tablan irja majd az osszes bunod [...] azon a tablan nines sem mult, sem jovo, az a tabla lesz az orok pillanat, milyen pillanat, mindenkinek a sajat orok pillanata, csak most, nines idd, ezt tanuld meg, ez az egyetlen es legfontosabb alaptetel..." (179.)

(Sirbik Attila: St. Euphemia. Forum, Ujvidek - Magveto, Budapest, 2015, 181 oldal, 2990 Ft)