Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Szilágyi H. István: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája - visszatekintés (Jog és irodalom) (tanulmány)
„rideg hivatasarol". Ugyanakkor tagadhatatlan szimpatiaval rajzolja meg a „zoldfulu" vizsgalobiro alakjat a regenyben, s valojaban nem nehez felismerniink az irodalmi venaval megaldott-megvert kezdo jogaszban a szerzo alteregojat. Talan igy latta harminc ev tavlatabol az iro a sajat, egyik meg nem valosult enjet: ilyen fiatalember lehetett volna beldle, ha nem lazad fel sziilei akarata - az „atyai torveny" - ellen, s nem valasztja a jog „rideg hivatasa" helyett az ujsagirast es az irodalmat. E belatas fenyeben azonban egy csapasra atalakul az egesz murol kialakitott eddigi kepiink is: hirtelen lathatova valik, hogy a regenynek tulajdonkeppen nem is egy, hanem ket narrator a van. Az egyik az ujsagiro es regenyiro szerzo alakja, amely jol kivehetd a tortenetmeseld hangjanak hattereben, a masik pedig a jogasz elmosodott (mert meg nem valosult) alakja, akinek hangja csupan a toredekes targyalasi jegyzokonyv lapjairol szol hozzank. Vajon tul messze megyiink-e, ha feltessziik, hogy Garcia Marqueznek a joghoz valo ambivalens viszonya nem csak szemelyes, egyeni elmenyein alapul? Az elutasitassal szemben allo elfogadas mozzanata nem csupan az erett ember sajat ifjusaganak meg nem valosult lehetosegei iranti nosztalgiajabol vagy az atyai torveny iranti kesoi elfogadasi hajlambol fakad? Vajon kiolvashato-e a jognak ebbol a burkolt igenlesebol az a - talan a szerzo szamara nem is tudatosan megfogalmazott - tapasztalat, hogy Kolumbia bekeje tobbek kdzott eppen a joguralom hianya miatt esett oly sokszor a politikai oligarchiak kimeletlen harcanak aldozataul? Ugyanez az ambiValencia jellemzi a szerzonek a Kronikdban abrazolt patriarchalis ertekrendrol s altalaban a ferfi-no kapcsolatrol kialakult nezeteit is. Mert ahogy maga a szerzo megallapitotta: „[...] nyilvanvalo: az Egy eldre bejelentett gyilkossag kronikdja, hogy csak egyet emlitsek konyveim koziil, ketsegkiviil rontgenfelvetel s egyszersmind itelet a mi tarsadalmunk himsoviniszta lenyegerol." Megis felrevezeto volna a muvet valamifele feminista szellemben irt kritikai program-irodalomkent olvasni. Mar csak azert sem, mert a fent idezett gondolatat a kovetkezo mondattal zarja Garcia Marquez: „Tar- Marquez: Azert elek, hogy elmeseljem az eletemet. 266. 57 „Kronikus hianyzasaim es a jogtudomany iranti kdzbnybm ellenere a jogi karon vegzett elso ev konnyu targyaibol sikeriilt egy kis felfrissitessel levizsgaznom, a nehezebb targyakbol pedig azzal a jol bevalt triikkommel, hogy el mem sziporkaztatasaval megkeriiltem a temat. Valojaban nem ereztem jol magam a boromben, es nem tudtam, hogyan botorkaljak tovabb a zsakutcaban, amelybe keriiltem. A jogot kevesbe ertettem es sokkal kevesbe erdekelt, mint barmelyik targy a gimnaziumban, es mar eleg felnottnek ereztem magam ahhoz, hogy magam dontsek a sorsom felol. Vegiil azok utan, hogy a csodaval hataros modon tuleltem tizenhat honapot, az egeszbol nem maradt mas, csak jo nehany eletre szo- 16 baratsag." Garcia Marquez: Azert elek, hogy elmeseljem az eletemet. 272.
