Irodalmi Szemle, 2016
2016/10 - RÉGIÓ - Száz Pál: A táj imagináriuma (Maroš Krajňak Carpathia című könyvéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK inkarnacidmrdl." (94-5.) A regeny egy pontjan az idd Alejo Carpentier A dolgok kezdete c. elbeszelesehez hasonloan forditva telik, visszafolyik az ido, s igy a halal is a feje tetejere all: „Ekkor megmozdulnak a holttestek. Feltapaszkodnak." (50.) A hataratlepes, mely a konyv egyik sarkalatos motivuma, lathatjuk, mindenre kiterjed. Ahogy a narrator belep szereploi vagy sajat maga tortenetebe, ugy faggatja a tajat is az idorol. Ez a Dukla-hago alatti taj rejtetten viseli a vilaghaboru nyomat maig a legelon elhagyott tankokban, az exhumalt katonatemetdben, a „betonkereszt"-nek hivott emlekmuben, a mindenhol elokeriilo bombakban, rejtetten, akar az emberek ebbol szarmazo traumai - bombatalalatok, csonkasag, evakuacio stb. „Az emlekezet, amelybol felbuzog a lokalis moral, brokke jelen van itt, de valtozd, mindig attestesiilo alakban." (88.) [Felterkepezni a Zondkat] A taj kiszamithatatlanna valik, hoi lebont mindent a termeszet, hoi pedig az enyeszetbol oklendezi eld az emlekeket. S ott van mindebben a taj embere, aki hoi csaladfajat kutatja (110, 127.) vagy epp az uj templom felepiilesenek uriigyen egeti el a regi anyakonyveket (109.), esetleg egy eloadasban neptancol, melyben „a podiumon agyonismetelt broksegunk egy gazdatlan tomegkultura, amelyet elhasznalodasa utan az edeskes drdkzoldek ujabb es ujabb korszakai valtottak fel, csak eppen mar mas nyelveken." (58.) Ez az ambivalencia jellemzi a szoveg identitasalakzatait is, s ezt mutatja a „Zonak nyelve" eufemizmus is. Nem szerepel ugyanis ruszin szo/mondat a szlovak szovegben, meg csak a „ ruszin" (esetleg „lemkd") szo sem. Az emlekezet szerepe a taj es a narrator viszonyaban az utobbira nezve is lenyeges. A narrator allandoan gyujt (tires bombakat, Izak egy Amor-szobrocskajat, Dezider Milly, a „Zonak festojenek" egy kepet, mely irant a pozsonyi aukcion a narrator az egyetlen erdeklodo stb.), es fenykepez - mintha mindez a lokalis emlekek valamifele relikviariumaba kesziilne. A maniakus szambavetel gesztusa ott munkal a szoveg mdgott: „Szamba veszem az osszes fiizet, tovisbozotot, cseresznyefat, vadalmat, nyarfat, mogyordbokrot, egert, es masolatot keszitek roluk. Reszletes terkepet allitok ossze, amelyen szerepel minden, de minden noveny, ko, rovar, allat, ember es emberi alkotas, viz, kiilonfele magassagokban mozgd legaram es talajmetszet, az oszszes temetovel egyiitt. Az allando es valtozd osszetevdkbdl allo teljes tartalmat a merevlemezre masolom, es egy olyan alkalmazas rendelkezesere bocsatom, amely barmikor kepes lesz reprodukalni, amit latok, es pontosan szimulalni a tovabbi fejlodest." (124.)