Irodalmi Szemle, 2016

2016/9 - Rákai Orsolya: „én valahogy egészen benne vagyok abban, amit körültem látok; amit magamhoz eresztek." Test, idegenség, modernitás: Kaffka Margit és a modernség női arca (tanulmány) / CORPUS ALIENUM

CORPUS ALIENUM

vagy koramodern, vallasos vilagkepen alapulo, rendszerelmeleti kifejezessel elve: retegzodes szerint elkuloniild tarsadalomban a nonek vegso soron volt legitim helye (meg ha az a negativ poluson volt is talalhato), a szekularis, modern, szerepkorok szerint elkuloniild tarsadalom uj, tudomanyos onleirasai lenyegeben a tarsadalmon kiviilre szamuzik a not. A tarsadalmat az emberi kommunikaciok rendszerekent felfogva ez a nyilvanossagtol es a diskurzive ervenyes megszolalastol valo elszakitast jelenti - a nd paradoxonokbol, tagadasokbol, ellentmondasokbol es egymassal ellentetes, igy beteljesithetetlen elvarasok halojabol szott kvazi-pozicioja lenyegeben egy nem letezo, ertelmezhetetlen a-toposz, nem-hely.

Pontosan ezzel a tapasztalattal szembesiilnek (tobbek kozt) a szazadfordulonak es a 20. szazad elejenek uj ndiroi is. Mig a ndirok muveit az eddig elzart idegenseg forrasakent, tehat az ujdonsag, a megismeres lehetosegekent, elso kezbol valo „tuddsitaskent" unneplo kritikusok szamara (mint amilyen peldaul a Kaffka Margit fellepeset iidvozlo Moricz Zsigmond vagy Schopflin Aladar) ez a kinzo, adott esetben tragikus abszurdum lathatatlan

Strukturdk - Lepcsd akril, 120x195 cm, 2015