Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Polgár Anikó: „Idegenségem nagy szerencse". A másik tekintet Kertész Imre A néző című művében (tanulmány)
tetre keptelen iro es az ot szeretettel koriilvevo nok egyoldalu kapcsolata, am ez a melyrehato oszinteseg tulajdonkeppen nem a szeretet teljes hianyarol, hanem a tokeletes odaadas lehetetlensegerol tanuskodik. Az egyik bejegyzesben Albina azt mondja, valamikor o is depresszios volt, de lekuzdotte, beletdrddott sorsaba. „Ez a sors en vagyok, gondoltam." - teszi hozza a narrator.70 A nezoben a szeretteivel szemben erzett buntudat abbol az erzesbol fakad, hogy az embert eletosztone, az irot hivatasa eredendoen onzdve teszi - az dnzetlenseget, a masokert elt eletet magasabb rendu celnak, ugyanakkor az emberi gyarlosagbol kiindulva megvalosithatatlan onaltatasnak tartja. A buntudat nem etikai, hanem ontologiai es a maga modjan poetikai termeszetu: a szeretet elleneben hatnak egyreszt az ember tulelesre sarkallo alaposztonei, melyek a halallal szembesiiles pillanataiban is a tovabblepest tamogatjak, masreszt az iroi elhivatottsag levethetetlen terhe, mely az irot az elettol, s igy szeretteitol is elvonja. Mivel maga az iroi ars poetica is egzisztencialis termeszetu (gondoljunk bele az L-alaku folyoson tortent megvilagosodas kettos feladataba: eszrevenni es megirni azt, ami az eletrol levalik), a ketto (ontologia es poetika) nem valaszthato el egymastol. A privat bnzes hangsulyozasa az elet torvenyeibol fakado altalanos emberi dnzes felmutatasara szolgal. Anyja haldoklasaval kapcsolatban irja: „Nem tettem semmit, hogy jarjon, hogy felepiiljon - ha nem is tudott volna jami es folepiilni. Mialatt honapokon at - nem: ket evig - haldoklott, en megoriztem kenyelmemet."71 A tulelo mindig szemrehanyast tehet maganak, akiben az elet folytatodik, felelosnek erezheti magat a ma-70 Kertesz: A nezo, 6. 71 Kertesz: A nezo, 26.
