Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Polgár Anikó: „Idegenségem nagy szerencse". A másik tekintet Kertész Imre A néző című művében (tanulmány)
IDEGENSfiG en tovabbi enekre bomlik, vagy ennek az ennek tovabbi olyan reszei is vannak, melyek kepesek kivalni es kivulrol figyelni. „Ha viszont froi minosegkent, kritikailag foglalkoznak velem, szinte keptelen vagyok a leirt nevemet kozvetlen kapcsolatba hozni dnmagammal, azzal a valosagos, valosagkent otthonosabban idegen onmagammal, aki ezt a cikket eppen olvassa." - irja Kertesz.45 Ez az „ otthonosabban idegen" dnmaga talan „csak" annyiban idegen, amennyiben a maga vilagba vetettsegeben minden ember az; mintha ez az otthonosabban idegen en az evek soran egyfajta lelki asszimilacion esett volna at, fokozatosan idomult volna az dt koriilvevd vilaghoz: viselkedese otthonosnak tunik, nyelvhasznalata kifogastalan. A szemelyek es dolgok valosagos, kezzel foghato jellege azonban meg nem sziinteti meg teljesen az idegensegiiket. Kertesz terminusa, az „otthonosabban idegen" melle konnyen odakepzeljiik ellentetet, az idegenebbiil idegent, benne a sikertelen asszimilacionak, a szandekolt feltunesi vagynak vagy a massag tudatos vallalasanak kepzetevel. Az otthonosabban idegennek is megvan a maga massaga, ez azonban mar belakhato es megszokott: a lelek fokozatosan adaptalddik, hozzaidomul a vilaghoz, s mire egeszen otthon erezne magat benne, rendszerint tavoznia kell. A benso idegenseg felismeresenek azonban pozitiv vonatkozasai is vannak: „azt hiszem, hogy ez a fajta idegensegem nagy szerencse, es sok mindentol megov" -irja Kertesz. Mi lehet ez a sok minden? Nyilvan egyreszt a kritikusok csipos megjegyzeseinek, masreszt az elismereseknek az arto hatasa, melyeket jobb kivulrol, valaki mas szemevel nezni. 45 Kertesz: A uezd, 35.
