Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Szilágyi H. István: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája - visszatekintés (Jog és irodalom) (tanulmány)

szandekosan elmulasztotta figyelmeztetni erre Santiago Nasart. Egi Viragszal, aki kamaszlany letere felelembol cselekedett ugyanigy, es a gyil­­kossag elotti percekben azt kepzelte, hogy Santi­ago bejon a hazba, s felmegy az emeleti szobajaba - holott meg kint a teren menekiilt gyilkosai eldl. Clotilde Armenta, a tejesasszony, aki az iizenetet kiildte Santiago Nasarek hazaba, s aki megpro­­balta leitatni az ikreket, s ravette oket, hogy el­­mulasszak a terviik vegrehajtasara kinalkozo elso alkalmat: irgalmazzanak a piispok koszontesere sietd Santiagonak. Lazaro Aponte ezredes, a falu eloljaroja, aki nem vette komolyan az ikrek fenye­­getozeset, s beerte annyival, hogy a piispok ele menet elkobozta kesiiket, ahelyett hogy orizetbe vette volna oket. Carmen Amador atya, aki szinten az elsok kozott szerzett tudomast a kesziilo gyil­­kossagrol, de csak a piispoki latogatassal volt haj­­lando foglalkozni. Cristo Beyoda - Santiago Nasar kebelbaratja -, aki ertesiilve a Santiagot fenyegeto veszelyrol, beosont Santiago Nasar szobajaba, ma­­gahoz vette Santiago pisztolyat, de az utolso pil­­lanatban a felelem megakadalyozta abban, hogy baratja segitsegere siessen. Akarcsak Santiago masik baratja, Indalecio Pardo, akirol pedig az ik­rek is ugy veltek, hogy a legalkalmasabb szemely arra, hogy figyelmeztesse Santiagot, es megakada­­lyozza a tragediat. Vagy Nahir Miguel - Santiago Nasar jegyesenek az apja -, aki ugyan felajanlotta Santiago Nasarnak, hogy maradjon a biztonsagot jelento hazukban, de megsem akadalyozta meg, hogy Santiago a vesztebe rohanjon. Raterve a drama foszereploire, vajon artatlan­­nak tekintheto-e Angela Vicario, aki elhallgatta sziizessege elveszteset csaladja es jegyese elott, s aki arra kesziilt, hogy becsapja jovendobelijet a naszejszakan? Nem lehetseges-e, hogy csupan azert nevezte meg csabitojakent Santiago Nasart, hogy leplezze lanykori szeretojet, s mert abban bizott, hogy testverei nem mernek majd bosszut allni egy vagyonos, magasabb tarsadalmi helyzet­­ben levo szemelyen, mint arra a tortenet mas sze­­repldi is celozgattak? Valoban Bayardo San Roman volt-e az iigy „igazi aldozata", ahogy azt a varoska lakoi mon­­dogattak kesobb? Tenyleg nem volt szamara mas 12 „A gyilkossag utan tizenket nap­­pal a vizsgaldbiro, aki a jegyzo­­konyvet felvette, egy egesz faluval talalta magat szembe. A kozsegha­­za mocskos irodajaban, ahol rumos torok kaveval probalta elhessegetni maga elol a hoseg delibabjat, rend­­ori erosftest kellett kernie, hogy kordaban tartsak az odasereglett embereket, akik idezes nelkul is mind tanuskodni akartak, hogy hangsulyozzak a dramaban jatszott fontos szerepiiket. Nemreg vegez­­te el az egyetemet, es meg mindig a jogi kar fekete poszto egyenru­­hajaban jart, ujjan ott volt a dokto­­ri aranygyuru, es egesz lenyebol a boldog zoldfiilu onteltsege es lirai heviilete aradt. De a nevet nem si­­keriilt megtudnom. Mindaz, amit a jellemerol tudni lehet, a jegyzo­­konyvbol deriilt ki, melyet jo ne­­hany szemely segitsegevel sikeriilt felkutatnom a riohachai birosag epiileteben. Az irattarban nem volt semmifele rendszer, es szerte a kopadlon tobb mint egy evszazad aktacsomoi tornyosultak, abban az odon gyarmati epiiletben, mely ket napon at Francis Drake fohadi­­szallasa volt. A foldszinti termeket minden dagalykor eldntotte a ten­­ger, es a kotegekbol kiszorodott ak­­tak ide-oda uszkaltak az elhagyott irodakban. Sokszor magam is bo­­kaig ero vizben boklasztam vegig a vesztett pereknek ezt a halastavat, s a veletlen muve volt, hogy otevi kereses utan a jegyzokonyv kb­­riilbeliil dtszaz lapnyi anyagabol haromszazhuszonkettore sikeriilt rabukkannom. [...] A biro neve egyiken sem szerepelt, de nyil­­vanvald volt, hogy olyan ember volt, akit alaposan megfertozott az irodalom. Minden bizonnyal olvasta a spanyol klasszikusokat, a latinok koziil is egyet-kettot, es Nietzschet is jol ismerte, aki az ak­­kori jogaszok divatos szerzdje volt. A lapokon olvashato szeljegyzetek olyanok voltak, mintha verrel irtak volna oket, es nem csak a tinta szi­­ne miatt. Olyan tanacstalanul allt

Next

/
Thumbnails
Contents