Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Gyürky Katalin: Keresd a nőt! (Pavel Vilikovský Első és utolsó szerelem című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

de tiszteletbeli szerepet a pozsonyi Patronkarol Auschwitzba inditott T6 zsidd transzport emlekere rendezett holokausztiinnepsegen. Gabriel altalaban veve nem szerette az iinnepsegeket, es nem is ertette, miert eppen ot valasztottak a szervezdk, hogy olvassa fel a transzport nevsorat, de nem utasitotta vissza a felkerest." (199.) A nevsorhoz azonban fenykepek, elsosorban noi aldozatok fenykepei is tartoznak, s a kepeket latva a gondolatok lejegyzesere es ertelmezesere szakosodott torteneszt nem gondolatok, hanem - ahogy Kamilt Rezivel kapcsolatban - erzesek veszik birtokukba: „Gondolatmenetrol semmikeppen, inkabb valamifele erzelmi menetrol beszelhetiink Gabriel eseteben" (217.)- olvashatjuk,

megpedig a „hogyan volt lehetseges mindez, hogyan engedhette meg maganak az emberiseg ezt a szornyuseget" erzese.

S az elbeszelo innentol kezdve Gabrielnek ezt a holokauszt-emlekunnep okozta erzelmi viharat teljes mertekben kihasznalja: ebben az erzelmi allapotban birhatja ra a szabadsagatol, a szabad dontesetol megfosztott hoset arra is, hogy az egyik kepen latott asszonyt alkossa meg maganak: csinaljon hus-ver not beldle, olyat, aki- leven,

hogy a tortenesz mar benne jar a korban - akar elete utolso szerelmet, s ilyen ertelemben a keson megtalalt masik felet jelenthetne. A szabad akaratatol megfosztott hos egy valamiben donthet csupan: abban, hogy melyik legyen az a kepeken latott holgyek kozul. Gabriel vegiil Ema Schlesingerovat valasztja. „Az egyes szam harmadik szemelyu elbeszelesiink lehetove teszi, hogy elaruljuk azt is, Ema eletkora is szerepet jatszott a valasztasban. 6 volt a legiddsebb a lanyok kozul, Gabriel ugy erezte, hogy leginkabb vele talalta volna meg a kozds hangot." (223.) Gabriel tehat megprobal Emabol hus-ver not faragni, neki tetszo tulajdonsagokkal felruhazni a mar reg halott not, de szenved az elbeszelo altal rabizott feladattol. Ezzel kapcsolatban az elbeszelo igencsak tolerans vele: „elkepzelheto - vallja -, hogy mi is arra jutottunk volna, nines miert irigyelni az Istent, embert teremteni nehez munka." (228.) Vegiil „Gabriel feladta, es otthagyta Emat elhamvasztva egy ismeretlen tomegsirban." (231.)

Tehat, amig az elso novella fotografusa epp a sir altal talalja meg sajat maga szamara a mar halott Rezijet, s ezaltal dnmagat is, addig Gabriel a jeltelen tomegsirban kenytelen hagyni a szamara kivalasztott not. A keresesek vegeredmenye Vilikovskynal azonban nem veletleniil ter el ennyire egymastol. Mert amig Kamilt szemelyes erzesek es emlekek kdtottek Rezihez, a mindenben az elbeszelo iranyitotta Gabrielt semmi szemelyes sem kdtotte Emahoz. S nem csak szemelyes erzes vagy emlek nem. A kozosen megelt