Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Beke Zsolt: Isten, szél, satöbbi (Bödecs László Semmi zsoltár című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

eg, I mikor kivesztel beldlem / egy feltdro nevetessel". Hogy az istennel vagy egy masik emberrel vald viszony hasadt meg, eldonthetetlen, a biztos csak az, hogy: „Nincs gondunk masra, I a sziv nemasagat kell meg ujraszokni, I es elvezni, ahogy melegitik az ujjakat I a tel elott a nap utolso, / melegebb sugarai" - olvashato, akar ironikuskent is, a zarlat ebben az iigyes, de helyenkent suta megoldasokkal dolgozo versben (peldaul az elso versszak tolteleknek hato negyedik-otodik sora: „es ereztem, mar regen / meg kellett volna neznem").

A no akar megszolitottkent, akar temakent sajnos gyakran a hagyomanyos mcSdokon keriil a szovegbe. Nem hagynak feltetleniil pozitiv nyomot az olyan megoldasok, mint a kovetkezo, a Petri-utalassal egyiitt sem: „Mogdttem ejszakak. / Itt eliink, es szeretiink noket..." (Eapszeliites I. Eapok). Kijart ut. Egyebkent az ilyen tulfutott macsdsag helyenkent meg felbukkan, az Unnepi harangokban peldaul szerencsere melankolikus kritikaval. A masik vonal a vagy es a csalodas utja, ennek legsikeriiltebb peldaja az Eljovetel vagy eppen a Paradicsom. Utobbiban a magany, az elmulas temaja alkotja a kontextust, no meg az „eletter", ami transzcendens jellegevel ki is emeli a verset. Hiszen „Ahogy massal szeretkezem, / nem vagy sehol se te, sem en, I olyankor egeszen mashol vagyok, I test csak es hamutarto, / messze kint a kobor kutyakkal, / kiviil, ahol lakom, I egy szobaban / a paradicsom peremen". (A vers[ek] szovetere jellemzd, hogy itt mar masodszor bukkan fel a hamutarto: „tettem ki egy hamutartot, I magam mellett, / a magany nak".)

A megszolitott masik, ahogy mar utaltam ra, dnmagat bevonva lehet sajat maga a lfrai en is. A regi biciklinkben az emlekezes folyamatanak leirasa soran kettozodik meg az en, mikozben a regi en mas „masikokat" is elorangat a multbol, ami a transzcendens szallal (egy explicit pelda: „Pusztan visszaemlekezni is golgota") kiegesziilve tovabb noveli a meghatarozhatatlansagot. A biciklin jogapozban egymasba olvadt entitasok vegtelenitett (emlekezo) futama nem vegzodhet jol, nehany - emlekbeli, s igy lelki - seb (vb. golgota) feltepese utan az egyik lab - a test reszekent immar - a kiillok koze szorul: „Szabadkozunk, de forditott 8-as I van a kerekben, mi meg egymasba zuhanva iiliink / valami ismeretlen helyen". A kotet emlekezds verseiben (pl. Ereklyek) megidezett emlekek hasonld, dtletesen vegigfuttatott keplet szerint hatnak a versbeli en testi/lelki epsegere/egysegere.

Visszaterve a transzcendenciara: szembetuno, hogy hanyszor es hanyfelekeppen keriil jatekba. A Bevonulas Jezus utolso es az utani napjainak torteneten alapul egy masik kontextusban, ami mar a romlas jegyeit viseli magan: „Ez nem az a kert. / Gyiimol-