Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Beke Zsolt: Isten, szél, satöbbi (Bödecs László Semmi zsoltár című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

tZLESEK ES POFONOK

csei rohadnak." Vagy: „megrettent sajat tisztasagom, / es mar az en hatam sem egyenes." Es persze a lirai enre fesziil ra ez a Jezus-maszk. A hit elvesztese a Bojt hatarozatlan idore cimu versben kisert a leginkabb: „Nem vagy mar ott a borban, / a kenyer, ami egykor test volt, I most lenyelve is csak salak..." Ugyanakkor az egyes szam masodik szemelyu megszolitas a tagadassal egyiitt is allitja a letet: „miota nem vagy". Az Eljovetelben forditott az alapallas, egy inkabb profan, szerelmi csalodast leird tortenet elmeselesebe keriilnek biblikus szavak („angyal olt testet benned", „egd csipkebokorkent"), ami foleg a kotet kontextusaban hat ironiakent. Vagy a meltan kotetcimme emelt Semmi zsoltdrban egyfajta utanisag poziciojabol megfigyelt apokalipszis: „Aldozatod jutalmaul / iiresen all az oltar. // A foszlo szentkepek kozt / nema kamforszag szall. / Teged dicser a gyoztes csend. I Kihalt padok, semmi zsoltar." Es lehetne folytatni a sort. Lathato, hogy a transzcendencia mennyire athatja Bodecs lirajat, a hittel vald vivodasnak talan a kovetkezok jelentik a legnagyobb kozos osztojat: „...aki azt hiszi, / nincsen egyediil, / annak is kell legalabb egy / agyagkereszt" (Ereklyek).

A transzcendens azonban szerencsere nem telepedik ra teljesen erre a kolteszetre, az ki tud terni a sulya alol (nehol nem, ilyen vers peldaul az Elhallgatott) - a megszolitas jateka mellett nem utolsosorban a hasznalt koznyelvi regiszternek es a humornak koszdnhetoen (Id. Sanzon konnyeden, Hiaba is). Utobbibol egy olyan, a rimre epiilo pelda, ami a koltoi mereszseget es tudast is mutatja: „megtanultam nem remelni, csak / rejteni nem tudtam a pincsikepem, / ugy nezni, mintha nem is kene, I probaltam, csak nines kit eppen", majd persze a „rossz rimekre" hivatkozik.

Az irodalmi hagyomany hasonlo szerepet tol t be Bodecs koteteben, mint a bibliai. A „tul keson szuletett barat" Barati kore, ahogy versenek cime szol, konnyen azonosithato: Jozsef Attila, Radnoti, Pilinszky, Petri, Juhasz Gyula, Toth Arpad, Homerosz, Joyce... A sulyos hagyomanyt a legtobbszor konnyeden kezeli, nem fekszik ala, hanem jatekba hozza - reszletesen erre nem terek ki, hiszen alarcos jelleget mar targyaltuk (Id. meg: Felmarkolni az orokseget). A kimondottan parodiakent irodottakat ellenben inkabb kudarckent ertekelhetjiik, a Milyen vot Juhasz Gyula Milyen uo/fjaval egyaltalan nem, a Dichotomids variaciok PJ4-re Pilinszky Negysorosavai is csak reszben tudott tullepni az elsdkdros megoldasokon.

Van a kotetben egyfajta nagyon szimpatikus leszamolas jelleg („megint a regi triikk, aztan / a cirkusz bezar" [A cirkusz bezar]) - mintha a remenyeken tulrol tekintenenek vissza a versek, ahol az utolso hazakon tul