Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Koós István: „amaz éjszaka kivé tett": Én, valóság és szövegiség Ady Endre Emlékezés egy nyáréjszakára című versében (tanulmány) / NYÁR

nyAr

megvaltozasarol beszel, hiszen az en akkent letezik, amive ez az ejszaka tette. Vilagos, hogy a koltemeny kitiintetett pontja, aminek letet a fordulat erinti, nem a vilag, hanem az en. Az en itt az ejszaka „tettenek" targya, 6 az, aki ujja lett ezen az ejszakan; az en az, amit ez az ejszaka eltorolt es ujra letrehozott. A „ vilag megfordulasa" valojaban egy a csodajelek soraban, amely sor ezt kovetoen folytatodik a „reszeg Gondolat" lakodalmaval, az osok sorsanak visszateresevel stb. Az esemenyek lancolata egy vegso esemenyhez vezet, es ez az esemeny nem mas, mint az en apokalipszise. A jelenlegi en egy olyan konstrukcio, amit ez az ejszaka letesitett.

Az uj en tehat nem egy Isten altal uj, igazibb eletre keltett szubjektum, hanem az ejszaka, a meghiusult varakozas altal letrehozott letezd. Az „ime" szocska arra utal, hogy a vers utolso szakaszanak a celja ennek az uj ennek a felmutatasa. Amit megtudunk errol az enrol a szovegbol, az az, hogy varakozik es emlekezik, ez a tevekenyseg identifikalja az ent, aki maga is az emlekezes aktivitasaban konstitualddik. Annak a jelenlegi ennek, akit az ejszaka letrehozott, kizarolagos pszichikai aktivitasa az emlekezes, az emlek tartalma pedig a nyar-ejszaka, ami ot magat is letrehozta. Az emlekezes mediuma nem mas, mint maga a vers, es mivel a leirt ejszaka hangsulyozottan az emlekezes aktusat tematizald (utolag megkepzett) onreflexiv keretben jelenik meg, az ejszaka leirasa nem annyira a valdsag megjelenitese, mint inkabb az en emleke, belso tartalma. Erre utal a szoveg cime is, amely szinten nem a nyar-ejszakat, hanem a felidezes folyamatat nevezi meg a szoveg tartaimakent. Egy korkoros mozgassal van dolgunk: a megjelenitett ejszaka letrehozza az ent, aki aztan megjelenfti az ot let-