Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - N. Tóth Anikó: Nyár, a negyvennegyedik (próza) / NYÁR

NYAR,

A NEGYVENNEGYEDIK

]\/liutan elmennek a vendegek, kibujik a papucsabol. A reggel vagott fu huvos csiklandozasa jolesik a talpanak, ahogy tunodve fol s ala jarkal az almafa hosszu arnyekaban. A f el delutannyi beszelgetesbol visszaverddik nehany mondatfoszlany a szomszed haz durva vakolatarol. Osszeszedi a tanyerokat. A magas poharakat, melyekbe sotetpiros mintakat rajzol a ceklale maradeka, talcara gyujti. A szalvetagombocokat a markaba gyuri. Az egyik hasznalatlan, mint egy narancssarga lepke, szarnyra kap az udvaron varatlanul atlibbend szelldben. Ahogy utanakap, felboritja az asvanyvizes palackot. Osszerezzen a tompa puffanasra. Elobb a talcat viszi be, majd a tanyerokat, hona ala csapva a kiuriilt ceklales kancsot is. Ugyel, hogy ki ne csusszanak az edenyek, amint fellep a ket lepcson, labaval betolja a szunyoghalos ajtot, majd fiirgen, hogy a ravaszul varakozo legyek be ne jussanak, a vallaval a helyere loki. A konyhapultra semmi sem fer, az asztal is zsufolasig. Tetovan rakosgat, majd nekilat a mosogatasnak. Bosszankodik a beszaradt ceklalemintak miatt, a felfele szukiilo poharak nehezitik a surolast. A tanyerokkal gyorsan vegez, ahogy a kuldnbozd villakkal, kanalakkal, kavescseszekkel is. A salatamaradekot lefoliazza, berakja a hutobe. A gyiimblcsdt az iivegtalon hagyja, lecsip ket-harom szoldszemet, kellemesnek talalja a muskotalyos izt, ezert folytatja a csipegetest, kozben figyeli az alkonyi feny utjat a jarolap negyzethalojan. Eltorli a poharakat, felrakja a helyiikre, mellejiik keriil a kancsd is. Kimegy, dsszehajtogatja a teritot, felkapkodja a padokrol az uldparnakat. Minden level mozog az almafan. Fura borzongast okoz a latvany, visszacsusztatja labat a papucsba. A teritot, a parnakat az asztalon hagyja, jar egyet a kertben. A tikkadt novenyek varjak az enyhiilest, kesziilnek az ejszakai novekedesre. A gyumolcsdsben minden level rezeg, pedig all a levego. Hatat nekitamasztja a diofanak. A kereg picit karcolja a fedetlen lapockat. Ugyel, hogy a kiallo anyajegyet ne sertse meg. Melyrol sohajt, lassan kifuj. Kiilonvalik a diolevel illata a keregetol, a fu szagatol, aztan osszekavarodik minden. Szokott mozdulattal oldalt beletur a hajaba. Erzi, hogy a fejborrol hajszalak tavoznak az ujjai kdzott. Nezi a kezet a hajcsomoval. Probalja a masik oldalt, ugyanaz. Osszefog egy tincset, nem is rantja, megis a tenyereben marad. A tar-