Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Szili József: „nagy nyár színe szerelem színe sárga": Lator László költészetéről (tanulmány) / NYÁR

a lipi-lapu level, tivasz van. Mindegy, 6 talalta-e ki vagy masoktol hallotta, akarhogy is, benne van a kicsikben a termeszetes versformalo hajlam, egy olyan irracionalis tartomany, amely nelkiil, azt hiszem, a felnott kolteszet sem tud meglenni." (52.)

De kolteszetenek erzeki kepvilaga, az erzeki kepeken beliil erzekien mutatkozo homaly is gyakorolja a „hatekony hiannyal" valo sejtetest, az iranyaban, terjedelmeben, szin- es hangulatvilagaban kijelolt bizonyossagot. Eredeti, ifjukori otthonaban egy Tornyai-festmeny ragadta meg a kepzeletet: „Nagy, majdnem ures homezo, mar azzal is borzolhatta a 19. szazadias kozizlest, nem is tudom, volt-e egyaltalan kozizles a mi tarsadalmi kozegiinkben, hogy a ho nem feher volt, hanem kekes-zoldes-sargas, es nem is ecsettel, hanem spahlival volt a durva vaszonra kenve (apamtol tudtam meg ezt is), vastagon, egyenetleniil, egy-egy csik kimaradt, a festek alol kilatszott a goromban szemcses vaszon barnaja, vagyis, leforditva, a ho alol a szantas fagyos, rogos, tarajos csikjai. A kep semmibe futo nagy tereben ket kicsi, gornyedt alak, beledolve a szelbe, azok is csak ugy, egy-egy elnagyolt ecsetvonassal, megrajzolatlanul odakenve. Nemcsak a festmeny, nekem akkor, kamaszkoromban, szokatlan technikaja maradt meg emlekezetemben, hanem bizonytalan tartalma vagy inkabb sugallata is. Kesobb azt gondoltam, hogy a vasarhelyi festo, meglehet, szandektalanul, az esendo teremtmenyre zudulo semminek adott testet vagy, muveltebben, a dermeszto semmibe vetett, magara hagyott lenyt allitotta abba a, hogy is mondjam, kaprazatosan sivar, beszegetlen pusztasagba a csupa-hiany kepen. Valami ilyesmit, a hatekony hianyt, a bevegzetlen teljesseget tanitotta nekem fancsiki mesterem. Hogy nem kell