Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Szili József: „nagy nyár színe szerelem színe sárga": Lator László költészetéről (tanulmány) / NYÁR

minden vonalat meghuzni, minden reszletet ag­­galyosan kidolgozni, hogy egy-egy folttal, targy­­toredekkel egy-egy kivalasztott valosagdarabrol mindent el lehet mondani. Emlekezetemben ma­­radt, hogy mosta el itt-ott s tette eppen ezzel fog­­hatobba a vasznamon alakulo korekupot, kast, aborat."(34.) Annyi biztos, hogy ez a kdltemeny tobzodik valami ilyesmiben: kezdodik egy kerdo mondat­­tal, amely a maga legteljesebb hianyossagaval utal a koltonek arra az eletszakaszara, amikor so­­rozatban ertek megalaztatasok, kezdve az Eotvos Collegiumbol vald kizaratassal. A kozvetlen uta­­las bibliai helyre, illetve helyekre vonatkozik, az evangelista altal gyakran felidezett isteni fenye­­getesre (Mate 8,12; 22,13; 24,51; 25,30). A kolto is­­merhette es szem elott tarthatta Karin thy Frigyes koltemenyet (Szamadas a talentumrol), valamint Hamvas Bela elkepzeleset az emberi let otodik allomasarol, a kulsd sotetsegbe vetett letezesrol. Ez az utobbi utalas azonban mintha nem volna ervenyes, mert akkor ez a vers a „szeles" osvenyt jelentene, elmeriilest az Enben, a szenvedelyek­­ben, az alomkepekben, a kaprazatban, ami a le­­lek visszavonhatatlan itelete dnmaga felett. Az igy eloallo bizonytalansagot huzza ala az elso mondat felkialtasaban a kerdes: „hol milyen kiil­­sd sotetsegre vetve". A „hol" es a „milyen" na­­gyon keseru kerdes, szinte benne rejlik a „miert?" is, illetve epp a hianya, a buntudat hianya teszi meg keserubbe ezt az allapotot. S aligha egysze­­ru megoldas, s megoldas-e, noha a fenyhianyt ki kell oltania, a masodik sor teljes egbolt-ragyoga­­sa: „nagy nyar szine szerelem szine sarga". Hihetetlen hordereje van ennek a sornak. A „nagy nyar" jelzoje minden figyelmet meg­­erdemel. Ha csak a termesre, gazdagsagra vo­­natkoznek, mondhato volna: „Jd nyarunk volt."

Next

/
Thumbnails
Contents