Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Horváth Kornélia: Kányádi Sándor Sörény és koponya című verseskönyvének poétikai tanulságai (tanulmány) / NYÁR

NYAR

zisakent olvashato. A Zsortdlodo, az Esoleso es az Oszi biztato pedig egy nagyon is archaikus, raolvasasszeru lirai mufajt latszik reprodukalni, mely - talan hozzatehetjuk, a magyar irodalomtudomanyban eddig kevesse vizsgalt - „mufajcsoportot" (?) kepvisel, melynek a modern, XX. szazadi magyar liraban olyan jelentos kepviseloit is szamon tarthatjuk, mint Jozsef Attilat (lasd peldaul Dudolo, Biztato, Dormogo, Tunodo, Altato, Ringato) vagy Radnotit (Keseredo, Szusszano, Bajolo').

Az Ursorompo ciklus, a cimeben evokalt madachi ur „szellemeben" hangvetelet es szemleletmodjat tekintve a leginkabb borulato, mar-mar remenytelen vilag- es enszemleletet artikulal, amelyrol pusztan az egyes versek cime is „tudositja" a befogadot (peldaul Isten data mogott, Elrontott rondo, Sor(s)-vers, Ketrecben, Csdngo passio, Tomegsir-vers, Egy dregember utolso fohdszd). A magyar lira szovegtortenetebe valo beagyazottsag azonban itt is lepten-nyomon tetten erheto, de mindig e lemondo, pesszimisztikus vilagszemlelet jegyeben, mint az Elmondhatomban, amely egyszerre idezi Karinthy Nem mondhatom el senkinek... kezdetu verset es Radnoti Nem tudhatomjat, vagy a Hiusdgban a kesei, s nem elsosorban lirakoltd, hanem a „padon iildogeld", oregedo Arany Janost (lasd a Kanyadi-vers reszletet: „lelkemre I tobbre / nem vagyom / lenne / Bar / egy I padom I lenn / az / Arany Janos / nevet / viselo / metroallomason"), vagy az Oszi reggeli Kosztolanyijat a Ha majd cimu versben („es elindulok a kertiink vege fele mire").

A Soreny es koponya kotet kompozicioja azonban elso ranezesre is legalabb ket kiilonos vagy szokatlan jellemzot arul el magarol. Az egyik, hogy a nyolc ciklusbol allo kotetszerkezet egyetlen, minden ciklustol fiiggetlen onallo verssel