Irodalmi Szemle, 2016
2016/7-8 - NYÁR - Horváth Kornélia: Kányádi Sándor Sörény és koponya című verseskönyvének poétikai tanulságai (tanulmány) / NYÁR
NYAR hatnam, irodalmisag (poetikum) es referenda, vagy maskent fogalmazva koltoi szoveg es valosag viszonya egy hataron tuli szerzo eseteben bizonyos mertekig maskent fogalmazodik ujra, mint egy orszaghatarokon beliil elo es alkoto iro vagy kolto eseteben. Kanyadi kapcsan azonban ugy gondolom, a ket „funkcio", ha nem is minden korszakban, s nem is minden versben - ami termeszetesen ertheto -, de rendszerint talalkozik. Kanyadi nyelvmuvesz, s nem csak abban a kozbeszedben gyakran visszatero ertelemben, hogy az erdelyi magyar nyelv es beszed mennyivel „romlatlanabb", vagy - s ez az elobbinel jogosultabb es joval talalobb szohasznalat - „izesebb" a magyarorszaginal, s hogy ennek kimagaslo irodalmi kepviseloi koze tartozik (Tamasi, Nyiro, Siito Andras es masok mellett) Kanyadi Sandor is. Egyszeruen szolva Kanyadi a nyelvvel, s hozzateszem: magaval a versm/elvvel mely, elemi es virtuoz kapcsolatban all, amely rogvest magaval ragadja hallgatojat vagy olvasojat. Meglatasom szerint ennek koszonheti alapveto es tartos sikeret mind a gyermek-, mind a felnott olvasok koreben. Mindez persze nem jelenti azt, hogy, amint mar fentebb emlitettem, Kanyadi eseteben ne lenne dolgunk neha erosen tematikus vagy allegorizalo versekkel. Cs. Gyimesi Eva e tekintetben az 1979-es Szilrkillet kotet kapcsan vilagos kiilonbseget tesz harom verstipus kdzott: „Azt a szoveget, amelynek tobbletjelentese szovegen kiviili koriilmenyektol fiigg, az olvaso csak akkor fogadhatja verskent, ha e koriilmenyek hatalmat maga is erzi. Ha a kiilsoleges feltetelt felreteszi, a szoveg jelentese teljesen egysiku marad: ha akarja, vers, ha akarja, nem. Mai lirikusainktol
