Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Nagy Hajnal Csilla: Hét: Frankie (próza)

a gepet, es ugy hagyta, ami'g beszaladt sorert, aztan mire kiert, mindeniitt ver, Lisa ordit, elajul. Az apja nem birta elviselni a buntudatot, egy even beliil elhagyta Lisat es a feleseget. Neha, amikor errol mesel, ugy erzem, bogy a gep, amelyikhez tul kozel mereszkedett, talan maga az apja volt. Csak en hivom Lisanak, vagyis tobbnyire Lisamnak, a tobbiek, akiket az orszag­­ban ismer, csak Felkaru Nyeldgepnek hivjak. Ami azert nem egeszen logikus, hiszen Lisa csak tancol. Egy rud koriil, a jobb kezevel kapaszkodva. Valami bizarr erdeklo­­des ovezi az eloadast, ez a csiirhe, aki azert jar a Bunbarlang nevu, kaszinoval egy­­bekotott csehoba, hogy alig fedett kebleket lessen, aztan falatnyi bugyikba nyomja a bankoit, zavarodottan nezi vegig, ahogy Lisa a fizika torvenyeivel jatszadozva lejt egy rud koriil. Szereti a munkajat, valamiert ugy erzi, tisztelik. Minden este tancol, de en csak kedden nezem vegig, miutan a lakasan egyiitt toltjiik a napot. Mar kora reggel elmegyek otthonrol, meg mielott felebredne Kele, a srac, aki a kamerat kezeli a fozomusoromban. Lisanak magas homloka van, egyaltalan nem hasonlit a nokre abbol az orszagbol, ahonnan 6 is jott. Apro szeplok boritjak a testet, mar majdnem sikeriilt osszeszamol­­nom mindet, de hamar felebred. Ebed utan lemegyiink setalni, Lisaval a balomon. Gyakran engedi el a kezem, mert mindig meglat valamit, amit meg akar erinteni. Egy macskat, egy viragot, egy szobrot, barmit, mar evek ota itt el, bejartuk a kornyek minden szegletet, de meg mindig minden uj neki. Annak az orszagnak is tokeletesen beszeli a nyelvet, ahol eletenek elso husz evet toltotte, de mindig a kozos nyelviink volt az anyanyelve. Az anyja tavaly halt meg, odahaza, egy honappal a novere utan. Neha eljatszik a gondolattal, hogy megkeresi az apjat. Elkepzeli az arckifejezeset, amikor felismeri, mert azonnal felismerne, ha az arcat nem is, a karjat igen. Aztan az­zal a gondolattal jatszik el, hogy az apja is felkaru, hogy vele is tortent valami azota, valami baleset, vagy talan kitepte a sajat kezet, de nem haragszik ra, mert az eltereli a figyelmet. Nem szerelmes belem, ezt gyakran elmondja, pedig amugy sem volna semmi okom az ellenkezdjet feltetelezni. De azert neha figyelmeztet, hogy meg mindig nem. Es nem is leszel, draga Lisam, mondom neki olyankor, en sem szeretlek teged, aztan nevetiink es osszebujunk, meg seta kozben a fiivon, tulajdonkeppen semmit sem tud rolam, meg hazugsagokat sem, aztan elalszunk, es epp idoben ebrediink, en egy ki­­csit hamarabb, majd 6 is felebred ra, hogy a szeploit szamolom, es eppen elerjiik az esti muszakot. Csendben, figyelmesen nezem vegig az elso tancot, aminek a vegen Lisam csokot int felem, en pedig egy biccentessel tavozom, es mire hazaerek, jo esetben mar nines ott a kurva, akit reggel hagytam a lakasban, a kulcsom pedig a postaladaban var. 2 .- De en tudom, hogy Tamas egy gyoker. Most mit csinaljak? Ilyen az izlesem, mar­­mint folyton... hat szoval meg a fold alol is kikaparom oket, heh, erted, ugymond... nemtom, Frankie, talan sziilok neki is egy-ket gyereket, aztan tovabb kaparaszok. Azt mondjad inkabb, hallottal-e valamit anyarol?

Next

/
Thumbnails
Contents