Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Nagy Hajnal Csilla: Hét: Frankie (próza)

HET: FRANKIE Elforditom a kulcsot a zarban, belepek, de nem hallok semmilyen mozgolodast. Gondolom, rajtam kiviil nines masnak kulcsa Lisa lakasahoz, igy amikor a nappaliba erek, es o felnez, hogy biztosan en vagyok-e az, az arcan semmifele meglepodest nem latok.- Szia - mondja eletteleniil, es visszareved a maga elott tartott kdnyvbe. Folyton a konyveit bujja, de az az elmeletem, hogy akar tud olvasni, akar nem, lenyegtelen, ilyenkor csak szamol magaban, elszamol koriilbelul szaznyolcvanig, aztan lapoz. A szamolastol kifarad, igy nehany oldalankent mindenkepp felreteszi a konyvet egy idore, elegedetten, es koriilnez, visszacsdppenve a valosagba. En addigra mar zdld­­segeket apritok a konyhaban, a pultrol eppen be lehet latni a kanapera, amelyrol Lisa felall, nyujtozkodik egyet, a maga aszimmetrikus valojaban, megigazitja a pokrocot, amelyen fekiidt, es kijon hozzam a konyhaba.- Mit esziink? - kerdi baratsagos mosollyal.- Valami igazan egzotikusat, elmondanam, de tigysem ertened meg. Egyetertoen bolint, majd feldobja magat a barszekre.- Mit csinaltal ma? - kerdem, mikozben olivaolajjal locsolok meg egy serpenyot.- Semmi kulonoset, megdntdztem a viragokat, olvastam, maszturbaltam, enekel­­tem, zuhanyoztam... ja igen, sirtam egy kicsit.- Sirtal? Miert? - Lisa sosem hazudik. Vagyis, mig az olvasassal kapcsolatos elme­letem be nem igazolddik, addig ezt fogom allitani (amig nem bunds, artatlan).- Nem tudom, eldszor szomorunak ereztem magam, aztan meg boldognak, ugy­­hogy eldszor ezert, aztan azert. Nem faggatom tovabb. Ugy csinalok, mintha fel sem tunt volna a maszturbalas emlitese, de Lisa ramnevet.- Gyeriink, Frankie, most ugyis azon gondolkozol, hogy egy kezzel... hogy mi­lyen lehet igy maszturbalni.- Tevedsz, en mindig egy kezzel csinalom, ahogy a legtobb ember. Elgondolkozik.- Ez igaz - morogja vegiil, mert rajott, hiilyeseget mondott. Nem bosszantja tul­­sagosan, de azert fakepnel hagy a konyhaban, es visszamegy „olvasni". A jobb esuk­­lojan harapdalas nyoma. Ezt sajat magaval csinalja, ha nagyon elgondolkozik, ragni kezdi valamely szamara elerheto testreszet. Ez altalaban a keze, kiilonosen a kezfej kornyeke, de talaltam mar harapasnyomot a vallan, a terden, egyszer meg a boka­­jan is. Aztan, mint egy kismacska, aki kergeti a sajat farkat, de miutan beleharap, es a fajdalomtol raj on, hogy hozza tartozik, es megnyalogatja, Lisa is eszbe kap, es ad a harapasokra maganak egy puszit. Tudom, mert elottem is csinalja. Meg egeszen kicsi volt, amikor egyszer tul kozel mereszkedett egy mezogazda­­sagi gephez. Nem tudom a pontos reszleteket, de azt igen, hogy az apja iranyitotta

Next

/
Thumbnails
Contents