Irodalmi Szemle, 2016
2016/7-8 - NYÁR - Nyerges Gábor Ádám: Ami kifelejtődött a nyárból (regényrészlet) / NYÁR
NYAR pddott, mikor Fruzsi ratert, hogy neki valojaban azert tetszik egy srac az osztalyabol, mert hat mi meglepo is lett volna ezen. Mi mast is akarhatott volna tole, nana, mint megbeszelni vele, hogy mennyire ciki ilyen hiaba nyomulnia erre a fiura. Hat persze nagyon, gondolta Szirano, tehat (ertsd) egyaltalan nem, mint megfogalmazta, elvegre ez csak valami osdi, szakallas himsoviniszta baromsag, amit mindenhonnan ezer eve hallani, hogy egy nonek ciki volna kezdemenyeznie, mar miert is volna az. Az kizart, nezett ra immaron szazszazalekos lemondassal, enyhe, de kiviilrol eszrevehetetlen (eszrevette) konnyfatyol mogul Fruzsira, hogy o, ez a gyonydru, okos es kedves lany, akivel ilyen kurvajokat lehet beszelgetni, lam, meg ok ketten (meg?!) is milyen jokat tudnak dumalni, szoval, hogy egy ilyen fonyeremeny, mint a Fruzsi, ne tetsszen a Sunbalazsnak. Siinbalazs velhetoen csak picit felenk, talan mert erte mar par csalodas korabban. O, Szirano (rovid, am jelentos es hangsulyos sziinet, levegovetel, sdhajba athajlo kilegzes) mar csak tudja, Fruzsi neki elhiheti, van ez igy. Hogy az ember fel a visszautasitastol, ezert csak egy jelre var (de hat kapott jelet, nem is egyet, csattan kozbe Fruzsi, igen am, de nem azon mulik, hanem hogy eszreveszi-e, sdhajtja tovabb mondandojat Szirano). 6 is peldaul, es mar bocs, hogy mindig magaval peldaldzik, mert hat nyilvan a Siinbalazs meg 6, az ket tok kiilon ember, es nem is ismeri, nem tudhatja, de azert, ha mar belekezdett (meg bele se kezdtel, te nyomorult, bosszankodik magaban, fogyatkozo tiirelemmel Fruzsi), szoval ha mar belekezdett, akkor folytatja igy, hogy o peldaul, ami azt illeti, kifejezetten szimpatikusnak talalja, ha egy lany kezdemenyez egy picit. Fruzsi biccent, hogy hat ja, akkor majd igyekszik kevesbe szegyellni magat a mellbedobas miatt, juj, elszolta magat, na jo, akkor mar elmeseli. Aztan hu, hogy besotetedett, most mar hazamennek. Mindharman, 6 is, igy hat Szirano is, meg az ott sem levo Siinbalazs. Szirano aztan augusztus harmincegyediken megis vesz egy nagy levegot, es ir egy par soros levelet Fruzsinak, melyben megkbszoni, hogy annyi idot pazarolt ra, bizonyara sokat untatta a lanyt a vegeerhetetlen nyavalygasaval, amiert ezuton is szives elnezeset (igy, ezekkel a szavakkal) keri, de hatha ez legalabb igy utolag egy picit javit a Fruzsi onbizalman, 6 a maga reszerol tok komolyan gondolta ezt a fonyeremeny-dolgot, marmint ne ertse felre a lany, csak igy objektive, ahogy igy most tobbe-kevesbe megismerte, a Siinbalazs tok szerencses, es ha tovabbra is ilyen erthetetleniil semmibe veszi, hat majd akkor az, akivel Fruzsi helyette osszejon majd, egy nagyon szerencses srac lesz. Kar, hogy meg regen nem beszelgettiink tobbet, kesziil sorait zarni Szirano. „Mar elobb is elkezdhettiink volna baratkozni, jo haverok lehettiink volna mar regebben is", valaszolja meg vegre-valahara soha fel sem tehetd kerdeset.
