Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Nyerges Gábor Ádám: Ami kifelejtődött a nyárból (regényrészlet) / NYÁR

„Ja, szerintem is. Aztan ne tunj, el, fussunk ossze majd egyszer talan ujra. Sikeres evkezdest!"

„Neked is, puszi."

A kerdesre, miszerint Szirandval mi volt a nyaron, volt-e valami kapas, vagy meg mindig csak a Laura utan ddglddott (ezen a ponton Szirano alig gyozi lepisszegni az ilyenkor kicsit mindig - persze szandekosan, meg a rohoges okan is - tul hangosan beszelo Fostonit), Szirano csak egy pillanatra gondolkodik el, mielott megrazza a fejet. Ez ugy valahogy kifelejtddott a nyarbol, teszi hozza, immaron nemi dnironikus, bar szomorkas felmosollyal, hogy oldja egy kicsit a helyzet (velt) komolysagat, es sikeriil is, Fostoni meg inkabb szakad a rohogestol. Hat azert eleg nagy fasz vagy, hallod-e. Szirano, s bar mar maga is rohogve bolint, nem tudja, mosolyogjon-e. Szia, koszon a par masodperce erkezo Laura, aki, mivel mindjart kezdodik az evnyito, o meg picit elkesett, siet a padja fele, ranezni mar nines ideje. Na, most mar legalabb tudja.