Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Nyerges Gábor Ádám: Ami kifelejtődött a nyárból (regényrészlet) / NYÁR

mar vegre kinyogte, hogy neki tulajdonkepp tetszeget egy srac az osztalyabol. Mennyire komoly a dolog, kerdezte Szirand nagyjabol olyannyira szetroncsolodott hanggal, mint akire a komplett Alpok (na jo, kozephegyseg) zuhant, s maga ala is temette, annak rendje es modja szerint (pedig a lany, mivel egy ideje mar kesziilt erre a csopp kis korrekcios vallomasra, ez alkalommal, bar majd megsuit, allig begombolt kardigant vett, elvegre megsem szadista o, ha egyszer nem, akkor legyen rendes nem - mondjuk akkor kar volt feltavnal kigombolkozni, de hat ha egyszer melege volt, de vajon tenyleg melege volt-e, vagy csak..., ezen a ponton - szokas szerint - szepen felbe is szakitotta magat, annak rendje es modja szerint).

Es hat vegiil is felig-meddig celt is ert, amennyiben Szirand azota valamelyest megszeppent, s igy naponta csak ket-harom imelt, csetiizenetet vagy esemest kiildott neki (utobbiak szama, ahogy velhetoen mar nagyon fogytaban lehetett a mobilegyenlege, a csopp korrekcios vallomastol fuggetleniil is drasztikusan ritkult). Eltelt mar vagy dt nap, es nem hivta talalkozni. Ez akkor most jo, fogalmazta meg maganak - igaz, abban mar nem teljesen biztosan, hogy e megfogalmazasnak most akkor pont vagy kerdojel kene-e a vegere. Aztan eltelt meg dt nap, immaron level es barmifele iizenet nelkiil, a szeptember pedig mar olyan kozelsegben volt az augusztus csekely maradekahoz, mint az o kiugrani kesziild szivkozephegysege a Siinbalazs rohadt nemtdrddom pofazmanyahoz kepest azon bizonyos kinos, tukmalos eset alkalmaval.

Sosem deriilt ki, hogy mi volt, jartak-e egyaltalan. Szirand nem kerdezte, marmint az ilyet persze nem is lehet igy direkte megkerdezni (ahogy, igaz, elvben azt sem, mindossze netto harommondatnyi bajcsevely utan, hogy na akkor van-e pasija), de Szirand meg nem is implikalta a kerdest. Ez se jobb a Siinbalazsnal, allapitotta meg magaban, augusztus harmincegyediken, egy dogmeleg, lassu es (igy, Sziranot - ezek szerint akkor - sikerrel lekoptatvan) hirtelen kifejezetten esemenytelennek, iiresnek hato delutanon. A sok nyamnyila balfasz, bosszankodott immaron hangosan - immaron ket balfasz miatt is. Mikozben persze jobb is igy, ez volt a kovetkezd gondolata, elvegre ha Szirand valamilyen varatlan huzassal (ad notam: van-e most pasija) megis eloallt volna, hogy akkor most tulajdonkepp es voltakepp mi a franc is van kettejuk kozt, akkor... Nos, akkor termeszetesen megmondta volna, hogy semmi. Vagy hat azt hazudta volna, hogy semmi. De ne mar, hogy ne tudja eldonteni. Meg egyebkent is, mi a feszkes joisten van vele ennyire vegletesen es driiletesen elcseszve, hogy egyszerre ket pasival ne legyen semmije, es ezen drlddjon, hogy akkor most