Irodalmi Szemle, 2016
2016/7-8 - NYÁR - Nyerges Gábor Ádám: Ami kifelejtődött a nyárból (regényrészlet) / NYÁR
NYAR Szamot csereltek, hat persze, de kozben, edes istenem, azt is ugyan minek, tessen mar neki megmondani vegre valaki, barki, hogy ezeket meg megis miert csinalja, hat persze, hogy mar este pittyeg. Szirano pittyeg, termeszetesen, a telefon szinkronhangjaval, rovid, de annal baljosabb iizenetet morzezva, miszerint: „tok jo volt a mai, oriilok, hogy osszefutottunk, akar elobbre is hozhatnank a jovo hetet, mar ha van kedved, semmi gond, ha nines", ket mosolygos szmajl. Nezi, nezi, topreng mar harmadik perce, hogy erre most hogy irja meg, hogy nem, sot lehetoleg (foleg, amig a Siinbalazs nem donti el, hogy vegre eszreveszi-e a pofajaba tolt melltartot, mikor - persze csak leveldobas celjabol - indokolatlanul nagy ivben kanyarodva epp fdlotte nyul at bioszon) toljak el, ha nem is vegleg, de legalabb szeptember kozepeig, elvegre addig mar nem lesz mod masodiziglen is veletleniil felkinalni a dekoltazst. Ezt most komolyan tetszettem gondolni, gyilkolja magat egy masodperccel kesobb, jozanodtaban. Hogy nem eleg, hogy itt tart, ide siillyedt, hogy szabalyosan magaba esdesoreszteti azt a male idiotat, illetve, ami meg kinosabb, de egyben pontosabb is: 6 esdesoreszi magat a Siinbalazs kore, szoval nem volt eleg egyszer igy egetni magat, hogy a fel ablak feloli padsor rajta rdhdgjon magaban, hogy 6 itt tukmalja az Alpokat (na jo, van azert onkritika, legyen csak Eszaki-kozephegyseg, meg fejlddesben van a szervezet - fujj, undorodik meg tulajdon retorikajatol is), akkor meg mindezt osszel kepes volna meg is ismetelni a nagy siker hianyara valo tekintettel? Hat baszodj meg vegre, Siin Balazs, kialt fel magaban, veletleniil egy masik verset atkoltve. De ettol meg ezzel a Sziranoval sem kene szemetkedni, foleg, hogy ez ilyen hosszerelmes tipus, ahogy (bar ezt nyolc ev altalanos iskola utan amugy is tudta rola) az inkriminalt hosszerelmes nem keves onironiaval (hihihi, hihihi) meg is jegyezte a netto negy ora alatt legalabb harom alkalommal is. Mar epp irna, hogy nem, mire Szirano ujfent kozbepittyeg, hogy „ize, bocs, nem akartalak am igy letamadni (zarojelben kacsint egy dsszezavaro szandeku piktogram - ertsd: tehat akkor megis?), csak olyan jol ereztem magam, vegre valakivel lehetett jot beszelgetni, de jo a jovo het is, meg ha nines kedved, azt sem muszaj", ujabb mosolygos hangulatjel, na meg csak ez hianyzott. Mindenesetre most az egyszer megkdnnyittetett a dolga, itt van hat az utolso utani menekiilout, akkor eleg csak megirnia, hogy persze d is, de bocsi, kozbejott valami, labtores es karatetabor (mondjuk lehetoleg csak az egyik, mert a ketto egyszerre mar nem hi teles), sziil a nagynenje, akarmi, tenyleg bocs, majd talan maskor. Ujabb harom perc hezitalas, de most mar tenyleg megirja, akkor legalabb vegre lesz meg egy kis szusszanyasnyi ideje (az eddigi jo par honap megfejelesekent) a Siinbalazson elmelkedni, hogy akkor szeptembertol majd hogy is legyen
