Irodalmi Szemle, 2016

2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Gyürky Katalin: Térbe zárt hősök, hősökbe zárt terek (Regéczi Ildikó Térképzetek az orosz irodalomban című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

Izlesek es pofonok

zalt Moszkva-keppel, egy olyan paradicsommal, amely mar elveszett. Mar deszakralizalddott, hiszen eppen az ide vald „hazateres tenne bizonyossa, hogy az elveszettnek hitt otthon nem letezik, az en dnmagahoz valo visszaterese ily modon nem valosithato meg" (140.).

Ismet erdemes belekapaszkodni ebbe a Csehov-muelemzesben szereplo mondatba, amely nemcsak az elveszett gyermekkori edenhez, hanem az ottani, akkor ervenyes enhez valo visszateres lehetetlensegere is utal. Mert - ismet csak az elemzett muvek kozotti intertextualis kapcsolat bizonyitekakent - valami hasonld tortenik Viktor Jerofejev A jo Sztdlin cimu regenyeben, ahol a fohos az identitasat az itt es most, Moszkva es Parizs fesziiltsegeben keresi.

Az dneletrajzkent is felfoghato szoveget Regeczi Ildiko Philippe Lejeune meghatarozasat alkalmazva olyan, a szerzoi enrol szolo beszedkent tetelezi, amely a „ki vagyok" kerdesere a „hogyan valtam azza" elbeszelesevel felel. Ezt a bonyolult kerdest, az identitasnak az irason es a politikai-tortenelmi esemenyeken, valamint szemelyes, az apafigurahoz kotheto elmenyeken keresztiili megvaltozasat Regeczi - a Vladimir Nabokovval valo tobbretegu intertextualis kapcsolatra utalva - az esztetikai es az etikai nezetrendszer kozott huzodo hatarok kerdesenek is tekinti. Ugyanakkor az elemzesebol nyilvanvaldva valik, hogy ugyanugy, mint a Hdrom noverben, a gyermekkor Moszkvaja mint eden mar itt is elveszett, nem hozhato vissza, s viszszahozhatatlansagat a szemelyiseg megvaltozasan tul a masik terseg, a parizsi vilag megismerese is lehetetlenne teszi.

Mindekozben Ljudmila Ulickaja ket itt elemzett alkotasa eseten talalkozhatunk olyan - Oblomovkat, vagy Csehov „novereinek" Moszkvajat idezo - vedelmet nyujto, idilli helyszinekkel, amelyek epp a benniik elok sajatos identitasa miatt lehetnek mukodokepesek.

A Medea es gyermekeiben a mitikus kozeppontkent, „idillikus kronotoposzkent", a csaladot egyesiteni kepes bekes helyszinkent funkcionalo Krim felszigeti haz (amely a XIX. szazadi udvarhaz, illetve a nemesi feszek tulajdonsagait is otvozi) mukodesehez a fohos, Medea rendteremtd, minden esemenyt atlato kepzete sziikseges, az a kepessege, hogy a tudataban a mult es a jelen nemzedeke kiilonos egyidejusegben tud mukodni. Ez teszi lehetove, hogy a hazaban egyfajta idotlen korkorosseg uralkodjek - ahhoz hasonlo, amely a napi szinten ismetlodd, vissza-visszaterd tevekenysegek reven Oblomovkat is mitikus hellye varazsolta. A Kukockij esetezben pedig Kukockij lanyanak, Tanyanak a Szergejjel valo kapcsolataban megbuvo harmonia az, amely paradicsomi jelleget adhat(na) a szinten a Krimben talalhato otthonnak. A par boldog, kiegyensulyozott elete, vagy annak illuzioja ugyanakkor „jatekba hozza" a Goncsarov-regenyben Olga es Stolz krimi otthonanak miliojet, s ismet tovabbgondolasra kesztet, foleg, ha figyelembe vessziik Regeczi Ildiko intertextualis kijelenteset: „Tanya a Goncsarov-regenybeli Olga reminiszcenciajakent is ertelmezhetd" (209.).

S ha egyetertiink Bahtyinnal, hogy a szovegterek a korabbi es - paradox modon - a kesobbi szovegekkel is dialogicitasba lepnek, az orosz irodalomban jartas olvasokent az Ulickajaregenyekben szereplo, az egyes szereplok kepviselte otthonteremtesi kepesseg ellenpontjakent is olvashatjuk Venyegyikt Jerofejev Moszkva-Petuski]at, amelyben Jerofejev alteregojat, Venyicskat Regeczi velemenye szerint „a nepi kulturaban hajlektalankent aposztrofalo szent oriilt