Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Fleisz Katalin: Ismerősen furcsa világok (Magyari Tivadar A ragasztott ház című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK az olvasonak - es ez nagy kiilonbseg. Az utobbi kozossegi elmeny, akar egy-egy elo emberrel vald kapcsolat mintajara. Bar a regeny karaktereinek „elokepei" a '80-as, '90-es evek romaniai, ezen beliil is kolozsvari kisiparosainak, kisertelmisegeinek mai napig letezo, elo tipusai, ezekben a tipusokban mindig tobb az egyedi, az uj, mint az iranyzatossag, a direkt tarsadalomabrazolas szandeka. A Tricsko neni, Kriimple Rozsebet, Gyla bacsi, Tiborju, Barjanyka Lopatka szemelynevek - hogy csak nehany szereplot emlitsunk - amugy sem alkalmasak semmilyen funkcioszeruseg, elvont tiikrozd szerep megteremtesere. Nem azert vannak, hogy atlassunk rajtunk, hanem hogy kozossegben legyiink veliik. Nem rajtuk, furcsasagaikon nevetiink, hanem kozottiik, veliik egyiitt. A humor kozossegteremto ertelmeben, es osszhangban a szerzoi iranyulassal, amit kozvetetten ugyan, de erziink. Ami az olvaso reszerol az ismerosseget megteremtd elmenyt kivaltja, az nem mas - barmennyire elcsepelt szo is -, mint a regenyalakokat eletre hivo elnezo szeretet. A szereplok utan erdemes kiternunk az elbeszeles es a tortenetszoves modjara, mint befogadast iranyito tenyezokre. Kozhely, hogy minden tortenet feltetele az egymast atjaro ter es ido. A ragasztott haz nemcsak a szereplokkel, hanem az idovel is egyfajta kreativ jatekot uz. (Es a terrel is, de errol majd kesobb.) Nezziik meg eloszor is a regeny bevezeto mondatat, amely ugyan megteremt egy idokeretet, viszont az joval tagabb a regeny elbeszelesenek idejenel: „Tricsko neni 1883-ban sziiletett, es 1901-ben, tizennyolc evesen hazudta eloszor, hogy terhes. En 1980-ban sziilettem, es 2001-ben, huszonegy evesen hazudtam, felig-meddig, mert en is elhittem, hogy terhes vagyok, szaz evvel kesobb, mint Tricskone" (6.). Ez a szazevnyi ido igazabol a „ragasztott haz" kozossegenek idejet oleli fel, amelybe az elbeszelo joval kesobb szuletik bele, azaz a sajat tortenete is egy mar meglevo tortenetbe illeszkedik. Emellett mintha azt is sugallna, hogy a tortenetek es benniik a szereplok elethelyzetei, kis elteressel ugyan, de hasonloak, ismetelhetok. Az elbeszelesmodot illetoen nagyon erdekes kettosegre lehetiink figyelmesek. Az emlekezes logikajat koveto, ezert szakadozott, epizodokra fogekony elbeszelesben az egyes fejezetek akar joizu, anekdotaszeru tortenetekkent is olvastatjak magukat. (Mindezt a szinte zsurnaliszta modon figyelemfelkeltd fejezetcimek is megerositik.) El lehet jatszani a gondolattal, miszerint a regenyt akar kiilonallo anekdotak sorozatakent is meg lehetett volna irni. Maga a ter, a ragasztott haz elegendo keretet biztositott volna ehhez. A mesterien megformalt helyzetkepeket, eletepizodokat viszont az elbeszelo, Ago eletideje illeszti egyseges idokeretbe. A beszelgetes, meseles soran a regenyben Ago eszrevetleniil felno, gyereket is sziil, es az idok valtozasaval a haz lakdkozossege is megvaltozik. Szerencses egyensulyi helyzetbe keriil ezaltal a regeny, mivel a narracio idoben elorehalad, ugyanakkor az emlekeket felidezo beszelgetes csapongo izessege hatja at. A linearis regenyido viszont egy rejtettebb tartalmat is elmeseltet: a valtozaset. Ahogy a „derus" nyolcvanas evek magaval hoz egy forradalmat, a szinte videkies lakokozossegek a blokkositassal megvaltoznak; utobbinak mesterien ironikus erzekeltetese, ahogy mar csak a vak Gaspi bacsi ismeri fel a tombhazak helyen egykor ezerszer bejart helyszineket. A valtozassal terhes idot a haz kiilonos intimitast add tere letompitja valamennyire: mert inkabb belakott, megelt, kozossegi ez a ter, es ebben az ertelem-
