Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet)

- Sziasztok! - mondta a no, majd rogton produkalt felem egy apro pukedlit: - Alena... - mondta.- O meg itt Tono baratom - mutatott be menet kozben, kezfogas nelkiil stb. Papa Toronto. - Ha rajon a happare, irogatni szokott... „No, itt sem fognak Garcia Marqueznek nezni engem - villant at az agyamon -, ilyen bevezeto utan. A ket ficko torokiilesben ult, seggiik alatt kiilon parnaval, bagoztak kemenyen, bizonyos kemenyszesz illatok is lebegtek koriilottuk, mar beljebb a szobaban - cso­­dalkoztam is volna, ha itt, ebben a milioben nem erzem meg rogton! - azt az imma­­ron regtol ismert (mert Papa Toronto koriil gyakran erzett) hevitett kutyaszarszagot, a kenderes cigi illatat szagoltam ki - bar meg eletemben sosem hevitettem kutya­­szart, valahogy megis egybol ez jutott rola eszembe...- Ok Zdenek meg Robo - mutatta be tavolrol a ket fickot Alena. - Zdenek a ba­tyam. .. Robo klasszika-filologus, a batyam csellos, egyelore nem kapott helyet a szim­­fonikusoknal, ezert pillanatnyilag ejjelior... En angoltanar volnek, de volt igazgatom szerint: gyanusan tiszta londoni akcentussal beszelem az angol nyelvet ahhoz, hogy ne jartam volna mar „ott"... Ezert mar ket eve jegyszedd vagyok a Gottwald mozi­­ban, s villanylampaval kisergetem helyukre a keson erkezoket... De miket hallok: te meg iro vagy?... Miket irsz?- Novellakkal probalkozom... - mondtam. - Ha minden igaz, most fog majd megjelenni az elso konyvem. Kedvezd pillanat a cime.- Kedvezd pillanat?!... - csapta ossze a kezet Alena. - Remek dm! - mondta, ket poharral leguggolva a gines iiveghez; nekem is toltott. Sehol sem lattam az apro szobaban Zdenek csellojat, ez kisse meglepett, de rogton megerkezett a magyarazat, mert kopogtak, s belepett dr. Horcica, muveszettortenesz - egyebkent pedig a gyonyoru kekzomancos cserepkalyha szetszedesenek, es - nota bene!... - „ertekesitesenek" kiotloje s egyben levezenyloje is... Rogton, elso pillantas­­ra muveszettdrtenesznek latszott, ami szamomra mindig is gyanus volt... A tulzott szerepszeruseg iranti gyanum dr. Horcica eseteben szinte rogton igazolodott... Ha Alena mar korabban nem referalt volna rola, joggal hihettem volna, hogy aproaru­­kereskedo toppant a szobaba: svadaja, szovege, az egesz viselkedese erre vallott...- Gyozelem! ... - rikkantotta, kiveve Alena kezebol a gines poharat, bar az nem is kinalta, majd megtudtuk, hogy Zdenek cselloja „meses aron" kelt el a bazarban!... Hogy 6, dr. Horcica az elarusitonot percek alatt ket vallra fektette alkuszi dumajaval, nem volt ellenallas... Jobb aron kelt el, mint amennyiert Zdenek uj koraban vette.- Azt te honnan tudod? - mordult fel Zdenek, a cselloja ar at firtatva. Szinte rog­­ton szembeotlott, hogy nem nagyon szivelhetik egymast. - Elbasztad ezt a gyonyoru kalyhat is!... De aztan hamar szent left a beke, mikor dr. Horcica tenyleg leperkalt a szivacs­­szonyegre vagy dtszaz koronat. Nyomban minden rendben left! S Papa Toronto vette at a szot! „No - gondoltam magamban -, majd most meglatjuk, hogy boldogul a »nagy« Papa Toronto ezekkel az agyontanult, agyonkepzett ipsekkel!..."

Next

/
Thumbnails
Contents