Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet)
De aztan megsem Toronto rovasara alakult a tema... Mert Papa Toronto maris pedzegetni kezdte azt, amiert ma este tulajdonkeppen idejottiink, s amit Papa Toronto meg a PETIPE-be tartva ugy harangozott be, hogy „fontos iigyeket fog 6 bonyolitani..." Mit mondjak, az „ugy", amit Toronto megpenditett, valoban szerfolott komolynak latszott, ha abbol indulok ki, hogy Toronto maris a tarsasag figyelmenek kozpontjaba keriilt. Zdeneken, Robon s dr. Horcican a fesziiltseg apro remegesei futottak at, ahogy inni kezdtek a szavait, mikozben Papa Toronto aprolekosan ecsetelte nekik, hogy fogja oket masnap ejjel, egy vonatfiilke (ladaszeru) iileseben nyugatra csempeszni, mar persze, ha hajlandok lesznek ebbe a ladaba egy palack vfzzel becsiicsiilni, es Miinchenig ott kibirni, aztan Miinchenben mar a kalauz majd mindent rendben elintez... A vonat holnap ejjel egy es ket ora kozott indul a Praha Stredrol! Papa Toronto ezek utan - orok tanulsagul a hiszekeny es almokat kergetd lelkeknek! - szinte megdicsdiilt! S ezt kovetoen a tobbiek mar nem csak Toronto szavait ittak... Szaporan emelgettek a gines palackot (mert az meg szinte tele volt), hogy ujra meg ujra teletoltsek a poharakat. Meg Alenat is elfogta az ismetlddo csirio laza, ujra meg ujra odatartotta 6 is a poharat, amitol (egy ropke negyedora alatt) olyan bator s foleg olyan kacer left, hogy mar ram kacsingatott, s talan nem is csak trefabol...- Csirio! - kialtotta, poharat magasba emelve dr. Horcica. - En a penzt barmikor eldteremtem! - Hirtelen gondolt egyet, es egy dtlettel fordult Papa Torontohoz:- Papa! Es mi lenne, ha love helyett itt hagynank neked a keglit?!...- Jaj, de jo! Jaj, de jo! - ujjongott Alena. - Hagyjatok itt neki! Akkor en, lehet, nem is megyek veletek! Az cseppet sem zavarta, hogy a lakasatorokites Torontora vonatkozott (legalabbis a szoveg szerint), o, Alena meg ujjongas kozben folyton ram kacsingatott... A lelkesiilt (lassan-lassan hdzongd dumava fajulo) targyalas kozben ezt a kacsingatast szurta ki Alena batyja, Zdenek.- Alena! - mondta -, jobb lesz, ha te mar folmesz az agyadra. Ejfel is elmult. Alena kicsit meg szabodott, de Zdenek hajlithatatlan volt:- Menj, mig szepen mondom!... Ha bedurvulok, tudod... Alena valoszinuleg tudta, milyen az, mikor Zdenek bedurvul, mert szo nelkiil folmaszott a letran, odafont elhelyezkedett, de ugy, hogy most onnan tarthassa velem a szemkontaktust...- Papa Toronto - mondtam, attol tartva, hogy ebbol meg tenyleg botrany lehet -, holnap is nap van, s meg temerdek dolog var rank... Szerintem eltehetnenk magunkat holnapra... Papa Toronto, aki feltunoen jozanabb maradt, mint a tobbiek, bar szemre mintha o is ugyanannyit ivott volna, rogton bele is egyezett.- Szerintem - mondta - mindent megbeszeltiink. - A tobbit majd holnap „in natural..." Tegyiik el magunkat holnapra!... Papa Toronto szavainak varazslatos hatasa volt e nehany „ertelmisegire", akikhez kepest pedig „faragatlannak" szamitott, de sejtetni tudott valamit, amirol ezek a valojaban joravalo (jobb sorsra erdemes emberek) almodtak.
