Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet)
san, de illemtudo tartasban bobiskolt, zaklatni kezdtek (bar oltozete szerint, amely francia barettsapkabol, zold orkankabatbol allt, a hozzaillo ugyancsak csinos valltaskaval, tiszta, rendezett es illemtudo „polgarnak" latszott, szofogado „szocialista embernek", csak epp bobiskolt... De mikor az egyik rendor belebokszolt a vallaba, hirtelen (dezorientaltan?) csapkodni kezdett maga koriil. Ugy rantottak fel iiltebol a gallerjanal fogva (a szocialista rend drei...), mintha egy pillanattal elobb meg nem is tilt volna, s vittek kifele!... S amint eltuntek vele a lengoajto mogott, kintrol maris behallatszott a gumibotsuhogas... De itt, Pragaban, a PETIPE elott nem am!... Itt Svejk szelleme feliilirta a szocialista rendvedelem stilusat. A ket posztold, figyeld rendor csak odasetalt hozzank, es mosolyogva (!) elkezdett lebeszelni benniinket a „bonyodalom helytelen megoldasarol"... S hogy talan jobb lenne, ha most csendben elvonulnank kialudni magunkat a szallasunkra... A magam reszerol ez ellen semmi kifogasom sem left volna - mar ha left volna szallasom. - Papa Toronto. Semmi kedvem lemenni... - Ide ma nem is fogunk! - felelte meggyozve Toronto... De azert lemondasod szfvbemarkolo...- Papa... mar emlitettem, kidobtak a munkasszallorol. Nines hoi aludnom...- Ezt meg e^yszer ne halljam toled... Amig engem latsz, nem vagy vak!... Tudod, mit? Gyeriink Zizkovra!... Ez valoban olyan megoldasszagu kijelentes volt, s igy magam is raduplaztam:- Rendben, gyeriink Zizkovra! (Bar hogy ez mit jelentett, csak kesobb tudtam meg, mar egy „bohemtanyan" talalva magamat!...) A buszra varva Toronto erdeklodve pillantgatott degeszre tomott taskaimra, benniik a tucatnyi kc5nyvre...- Mi az isten? „Mellemen hazam, hatamon kenyerem?..." Ez minden holmid?... Mar ugy ertettem, hogy plusz a varosi konyvtar! Miket cipelsz? A buszmegallo maris bizonyos tetot igert a fejem foie, kezdett visszaterni humorosabb kedvem.- Fontossagi sorrendben kivanod, vagy jo lesz csak ugy, ahogy jon? Papa Toronto, latva, hogy a felsorolasbol esetleg frusztraltan keriilhet ki, inkabb engem megelozve kezdett valami felsorolasba: konyvek hosszu sorat igerve nagy levegot vett, de aztan csak ket, mar korabban is emlegetett konyvecske left belole:- Cohent es Ginsberget en is mindenhova magammal cipelem. De aztan, sehol sem talalva oket, egy pakli pokerkartyat huzott elo a zsebebol:- No, igen... hmmm... - mondta, s mintha - ritka jelensegkent - meg restelkedett is volna egy kicsit. Ezert a magam reszerol tapintatbol eltekintettem a teljes felsorolastol... Csak Goethet emlitettem, azt a korai muvet, amely megitelesem szerint kivaloan harmonizalt Papa Toronto vilagaval:- Wilhelm Meister vandorevei - mondtam, Wilhelm Meister tanuloevei helyett. Talan freudi elszolassal, bar lehet, hogy szandekosan kerulve a „tanulas" munka- es izzadsagszagu kifejezeset. S el is talaltam a megfelelo hangot:- Vandorolni?!... Ez az!... - rikkantotta. - Sok hiilye kozt, ennek a „Meisternek" volt a legtobb esze!... - mondta, korszakos jelentosegu kijelentesre ragadtatva magat:- Vandorolni! Ez az ellenszere a sorvaszto helyben maradasnak!
