Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Tibeti népmesék (A gyáva rabló; Tündöklő csillag; A békaherceg; A Nap válasza; Az ember, a nyúl és a farkas; A varázslatos csirke; A sziklaoroszlán kinyitja a száját; Az egérhercegnő; Az okos juh; Péter Alexa fordításai) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT
HOL VOLT, HOL NEM VOLT A varazslatos csirke Egy szegeny ember okos es varazslatos csirkeje talalt az utcan egy erszenyt. Meglatta ezt a foldesur, aki utasitotta kocsisat, hogy vegye el a csirketol az erszenyt. A csirke mergesen igy szolt: „Kerlek, add vissza az erszenyemet!" Majd hangosan rikacsolva rohangalt a kocsi mellett. A foldesur igy utasitotta kocsisat: „Dobd ezt az idegesito csirket az ut mellett allo kutba!" A kocsis leugrott a kocsirol, elkapta a csirket, es bedobta a kutba. A csirke kiitta az osszes vizet, majd kiugrott a kutbol, es a kocsi utan szaladt. Kozben vegig hangosan rikacsolt es kiabalt: „Kerlek, add vissza az erszenyemet!" A foldesur megallitotta a kocsit, leugrott, elkapta a csirket, es visszaiilt a kocsira. Mikor hazaertek, behajitotta a csirket a tuzhelybe, melynek tetejere egy nehez kovet tett, hogy a csirke ki ne szabaduljon. A csirke ekkor kieresztette a sok vizet, amit a kutban megivott, es eloltotta a tiizet. Ellokte a nagy kovet, kiszabadult a tuzhelybol, es az ablakparkanyra roppenve ujra rikacsolni kezdett: „Kerlek, add vissza az erszenyemet!" A foldesur azt mondta szolgajanak: „Tedd a jakokhoz azt a csirket, hadd oljek meg ezt a szornyu teremtmenyt!" Miutan a csirket a jakok koze vetettek, a madar megette az osszes jakot, es olyan hatalmasra nott, mint egy hegy. Kitarta szarnyait, melyek eltakartak a napsiitest a foldesur haza elol. A foldesur mergeben bedobta a csirket a kincsesladajaba. Azt gondolta, hogy a csirke teleeszi magat az ermekkel, es meghal. A csirke valoban megette az osszes ermet, de nem halt meg. Ehelyett kiugrott az aranydobozbol, es ujra rikacsolni kezdett: „Kerlek, add vissza az erszenyemet!" A foldesur belatta, hogy keptelen legyozni a csirket, igy odaadta neki az erszenyt. A csirke ezutan boldogan hazament. Mikor a hazhoz ert, elkialtotta magat: „Gazdam! Hamar terits egy szonyeget a foldre!" A szegenyember leteritette, a csirke ralepett, es csapkodni kezdett a szarnyaival. Egy szempillantas alatt megtoltotte a szegenyember udvarat jakokkal es aranyermekkel. A szegenyember epitett egy hazat maganak, es boldogan es bekessegben elt ezutan, megosztva az aranyat es az allatokat mas szegeny emberekkel is. A sziklaoroszlan KINYITJA A SZAOAT Egy szegeny es egy gazdag csalad elt a nagy hegy labanal. A hegy tetejen egy hatalmas erdo volt, ahova a szegeny csalad feje jart nap mint nap, hogy fat gyujtson, es az arabol elelmet es ruhat vegyen. Az erddben volt egy sziklaoroszlan, akinek a szajaba a szegenyember rendszerint egy kis arpalisztet es vajat tett, majd igy szolt hozza: „Kerlek, edd ezt meg, Oroszlan
