Irodalmi Szemle, 2016

2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Tibeti népmesék (A gyáva rabló; Tündöklő csillag; A békaherceg; A Nap válasza; Az ember, a nyúl és a farkas; A varázslatos csirke; A sziklaoroszlán kinyitja a száját; Az egérhercegnő; Az okos juh; Péter Alexa fordításai) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

AZ EMBER, A NYUL ES A FARKAS

Dolma es fia harom magas hegy kdzotti volgyben lakott egy kis hazban. Egy nap az anya hirtelen megbetegedett es meghalt, egyedul hagyva a vilagban fiat, Lobszangot.

A fiu nap mint nap kijart az erdobe, hogy tiizelot gyujtsdn. A fat eladta, es ebbol tartotta fent magat. Egy ev elteltevel fagyujtes kozben furcsa zajra left figyelmes. Mikor elindult, hogy megkeresse a hang forrasat, egy hatalmas farkast vett eszre. Az allatnak felelmetes fogai voltak, fenylo, voros nyelve pedig kilogott a szajabol.

Mikor a farkas meglatta Lobszangot, odarohant, es igy szolt: „He, he! Ma vegre valami finomat eszem, es meleg vert iszom. Mar het napja nem ereztem a hus illatat, ezert megeszlek."

Lobszang megremult, hatrahokolt, es igy kdnydrgott: „ Kerlek, ma ne egyel meg! Harom napja nem ettem semmit, ezert ha felfalsz is, nem laksz jol velem. Kerlek, majd holnap egyel meg, Farkas Nagyapa!" A farkas igy valaszolt: „Igazad van, jobb izu leszel, ha kicsit tobb hus van a csontjaidon. Ennek ellenere nem hiszek neked, at akarsz verni, miert is jonnel vissza hozzam holnap? Eskiidj meg, hogy visszatersz!" Lobszang igy valaszolt: „Ha nem jovok vissza holnap hozzad, gyere te az en otthonomba, es ott egyel meg!" A farkas igy hagyta elmenni Lobszangot.

A hazavezeto uton az aggodd fiu osszetalalkozott egy nyullal, aki azt kerdezte: „Batyam, miert vagy olyan szomoru? Nem gyujtottel fat sem, mi a baj?" Lobszang elmeselte a nyulnak, mi tortent vele. „Ne felj, segitek neked! Van egy tervem" - mondta a nyul. Lobszang nehezen tudott hinni a nyulnak, hiszen az apro volt es gyenge, keptelen left volna megvedeni ot a hatalmas farkassal szemben. „Menjiink az otthonodba!" - szolt a nyul, majd elsetaltak Lobszang hazaba. Mikor odaertek, a nyul azt mondta: „Kerlek, keszits fabol egy puskat!"

Lobszang gyorsan elkeszitette a fegyvert, es kotelbol akasztot tett ra.

Masnap koran keltek, gyorsan ettek valamit, es elindultak az erdobe. Az uton igy szolt a nyul: „Mikor kialtok, mondd azt, hogy a Kiraly vadasza kozeleg!" Ezutan a nyul magahoz vette a fapuskat, es elsietett a hegytetd fele. Lobszang pedig azon a helyen, ahol megbeszeltek elozo nap, talalkozott a farkassal, aki mar vart ra.

„Akkor most megeszlek!" - szolt a farkas, es ravetette magat Lobszangra. Ekkor hirtelen a farkas ezt hallotta: „Vigyazz! A Kiraly vadasza kozeleg, fegyvere is van!" A farkas zavartan azt kerdezte: „Valoban jon a Kiraly vadasza?" A nyul ekkor a hegytetorol igy kialtott Lobszangnak: „He! Mi van melletted?" A farkas kerlelni kezdte: „Kerlek, mondd, hogy csak egy darab fa vagyok!" Lobszang visszakialtott a nyulnak: „Csak egy darab fa!" Erre a nyul: „Suhints ra a baltaddal!" A farkas ujra kerlelni kezdte: „Kerlek, nagyon finoman iiss meg!" Lobszang igy is tett, gyengeden megutotte a baitaval a farkast.

„Miert nem hallottam az utes hangjat?" - kerdezte a nyul, mire a farkas: „Uss meg egy kicsit erosebben!" Ekkor Lobszang olyan erovel vagta fejbe a farkast, hogy az azon nyomban meghalt. A nyul terve bevalt, Lobszang megmenekiilt. Ezutan Lobszang es a nyul boldogan eltek, mint a testverek.

Azota a legtobb tibeti ember nem eszi meg a nyul husat.