Irodalmi Szemle, 2016

2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Tibeti népmesék (A gyáva rabló; Tündöklő csillag; A békaherceg; A Nap válasza; Az ember, a nyúl és a farkas; A varázslatos csirke; A sziklaoroszlán kinyitja a száját; Az egérhercegnő; Az okos juh; Péter Alexa fordításai) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT

mar sokkal jobban lett, nehany percre mar labra is tudott allni. Dava nagyon boldog volt, hogy nagyapja ilyen jol erzi magat.

Amig az dregember beteg volt, csak az agyaban fekiidt hosszu ideig. Most, hogy mar meggyogyult, jobban szeretett a napon uldogelni. Dava ezert segitett az oregembernek kimenni a hazbol, hogy a napfenyben iildogelhessen. Az idds ember megszomjazott a melegben, es azt mondta Davanak: „Szomjas vagyok, hozz nekem inni egy kis vizet!"

Mig Dava beszaladt a hazba vizert, a nagyapa elbagyadt a forro napsugaraktol. Mire Dava visszaert, az idds ember az eszmeletet is elvesztette. A fiu megremiilt, es azt hitte, a hoguta megolte a nagyapjat. Azt kialtotta: „Mifele Nap vagy te, hogy elveszed a nagyapam eletet? Megkeresem anyadat, es igazsagot teszek!"

A bator fiu magahoz vett egy kis elelmet, es elindult nyugatra, hogy megkeresse a Napot. Utkozben talalkozott egy pasztorral, aki azt kerdezte: „Fiu, hova mesz?" Dava igy valaszolt: „Megyek, es megkeresem a Nap anyjat." A pasztor akkor igy szolt: „Oh! Az emberek azt mondjak, hogy a Nap anyja nagyon kedves! Ha talalkozol vele, kerlek, kerdezd meg tole, mit tegyek, amikor a birkak gyapja mar olyan hosszura nd, hogy az allatok keptelenek jami." „Megkerdezem" - mondta Dava. „Azt is mondjak az emberek, hogy a Nap haza borzasztoan messze van. Odaersz valaha?" - kerdezte a pasztor. „Odaerek, meg ha szaz evig tart is az ut" - valaszolt Dava.

Mikor a fiu tovabbindult, talalkozott egy birkaval, aki igy szolt: „Bator fiu! Hadd segftsek neked! Kapaszkodj bele a szarvamba, es odarepitelek, ahol a Nap anyja lakik." Dava meglepdddtt a birka szavain, de raiilt a hatara, es megkapaszkodott a szarvaiban. A birka felszokellt az egre, es nyugatra repiilt. Hosszu ideig utaztak mar, mire vegre egy topartra ertek, ahol egy csodalatos kastely allt. „Ez az a hely, amit kerestel. Most menj be, itt kint megvarlak!" - szolt a birka.

Dava bekopogott, es egy idds asszony nyitott neki ajtot, aki meglepve igy szolt: „Fiu, hogy keriiltel ide?" Dava igy szolt: „Te vagy a Nap anyja?" „Igen, en vagyok, segithetek valamiben?" - kerdezte az idds asszony. Beengedte a fiut a palotaba, ahol Dava elmeselte, miert is jott hozza. Az idds asszony izletes etellel kinalta a fiut, es igy szolt: „Ne aggodj, jo gyermek! Mikor a fiam hazater, tudni fogja, mit kell tenni, hogy megmentse nagyapadat. Van meg barmi mas, amiben segithetek?" - kerdezte a Nap anyja. „Igen" - mondta Dava, es elmondta a pasztor kerdeset is.

A Nap eppen ekkor ert haza, es mikor az anyja elmeselte, mire kivancsi a pasztor, a Nap igy valaszolt: „A pasztor nyirja meg evente ketszer a birkakat, igy a birkaknak sem lesz olyan melegiik, a sok gyapjubol pedig ruhat es szonyeget lehet kesziteni."

Az idds asszony Dava nagyapjarol is meselt a Napnak, aki igy szolt: „A nagyapad nem halt meg, csupan a meleg miatt elvesztette az eszmeletet. Finoman vizezd meg friss, hideg vizzel az arcat, es maris magahoz ter."

Dava megkoszdnte a segitseget, es elhagyta a kastelyt. A hazafele vezetd uton elmeselte a pasztornak, mit mondott a birkakrol a Nap. Mikor vegre hazaert, azt tette, amit a Nap mondott, es a nagyapja valoban jobban lett. Dava es nagyapja ezutan boldogan eltek egyiitt meg hosszu evekig.