Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet)
- Ven geci! Legutobb nem engedett le!... „Spanyolviasznak" kepzeli magat!... Szaros... Minddssze negy vagy ot napja nem talalkoztunk, s a fordulat lelegzetelallito volt!...- A ven gatyarohasztokat le kene hanyni a buszokrol, villamosokrol is, tulajdonkeppen az elet akadalyai, nem szabad hagyni, hogy az oregseg jogan folyton csak zsaroljanak benniinket: ha megveniilt, hat megveniilt, maradjon veszteg a sorvadt valagan!- Papa Toronto - mondtam -, mirol beszelsz te tulajdonkeppen?...- Tudod te azt nagyon jol!... Ha nem folyton csak Jokait meg... meg... mit tudom en, ki az istent olvasnal, akkor tudnad, hogy ki a „legnagyobb" filozofus a vilagon! Ahogy kozeledtiink - mar csak par lepesnyire voltunk a bejarat elott posztold dreg liberias ajtbnalldtol, akinek a ki-bejarkalo fiatalsag csak megmutatta PETIPE-s kituzojet, s szabadon ki-be kozlekedhetett... ahogy kozeledtiink, Papa Toronto egyre jobban felhergelte magat - felhaborodasi spiraljan egyre foljebb emelkedve... Bekelteto valaszon torve a fejem, azt talaltam mondani:- Papa Toronto... mi is megveniiliink egyszer...- Az mas!... - mondta dacosan. Sejteni kezdtem, s talan nem is jartam olyan messze az igazsagtol, hogy Papa Toronto e pillanatban szinte retteg a visszautasitastol, hogy az dreg - miert, miert se?- megint azt mondja: „Nem! Minden hely foglalt!" S most, hogy mar ott alltunk, ahelyett, hogy az oregtol megkerdezte volna, van-e meg szabad hely, kikelve magabol, mintha vitazna vele, kialtotta:- Nietzsche a legnagyobb!... Meg Hitler is meghunyaszkodott elotte, pedig az tenyleg nagy rohadek volt!... Osztondsen, a tovabbi fejlemenyeket mintegy megelozve, kdzbeszoltam.- Papa Toronto...- Mi a rossebbet akarsz te is - formedt ram, s ezzel megragadta a galleromat. (Ismetlem: az en galleromat ragadta meg... nem az oreget...) - Ne idegesits te is!...- razogatta volna a galleromat. A ket rendor, aki ilyen helyeken altalaban mindig ott van, mar oda is lepett hozzank. „No, mondtam magamban, Irokam, most megismerkedhetsz »innatura« a gumibotozas gydnydriisegevel." Kiszaradt torokkal lattam hirtelen magam elott egy honapokkal korabbi esetet, amely - ha nem csal az emlekezetem - ejfel es ket ora kozott jatszodott le a pozsonyi nagyallomason... s egyben azt a markans kiilonbseget is kifejezte, amely Praga es Pozsony kulturalis nivoja kozt (talan nem tiilzas azt mondanom, nyajas olvaso, hogy: szakadekkent) tatongott: A Pannonia expresszrol, Pragabol hazafele tartva, Pozsonyban (ejfeltajt) at kellett szallni, majd egy jo oras ejszakai varakozas vart ram a Nagyallomas varotermeben... Ismetlem: ejjel egy es ket ora kozott. A varoteremben szinte mindenki almos - de csak az alulinformaltak mernek szundikalni. Ket gumibotos rendor jarja szolgalati utjat, idorol idore besetalva a varoterembe is, kimeletleniil folrazva minden szundikalot: van-e ervenyes menetjegye? Ha nines, kifele a varoterembdl!... Ha szundikal, jobb, ha magatol felebred... Az egyik utast, aki - szerintem - talan kisse kapato-
