Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Gyürky Katalin: Ahol a vég a kezdet (Roberto Bolano A Harmadik Birodalom című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

a regeny megkapja azt a Bolario-muvekre oly jellemzo sejtelmes, bizonytalansagot arasztd atmoszferat, amelyben Udonak - mivel Charly kedvese, Hanna a halaleset utan szinte azonnal hazautazik Nemet­­orszagba, s ot nem sokkal kesobb Inge­­borg is koveti - „magannyomozasba" kell fognia, detektivesdit is kell jatszania. Igy a naploja - mint az majd a Vad nyomo­­zok eseten is lathato lesz - a detektivre­­geny motivumait is kezdi magara olteni. Udo azonban - mivel az egyszeru es kiszamithato holgytarsasag tavozasa utan a szallo kiismerhetetlen alakjaival kell egy levegot szivnia - egyre inkabb belebonyolodik a furcsa halaleset kd­­riilmenyeibe, amelyekbol egyre kevesbe lehet kikdvetkeztetni, hogy Charly vajon tenyleg balesetet szenvedett-e, esetleg ongyilkossagot kovetett el, vagy valaki szandekosan vegzett vele. Vegezhetett vele akar a Farkas, akar a Barany, akikkel kapcsolatban Udo hiaba probal hasznos, hasznalhato informaciok birtokaba jutni, senki sem tud ilyenekkel szolgalni, de vegezhetett vele a vizibiciklijei miatt foly­­ton a tengerparton olalkodd Egettarcu is, akivel kapcsolatban egyelore semmi, meg az sem vilagos, hogy mikor es mi­­ert egett meg az area. De Charly meg is olhette magat, miutan az a hir jarja, hogy „Hannat mindenki elkapta" (137.), azaz fuvel-faval lefekiidt. Ez magyara­­zatot adhatna a Charly es Hanna kdzdtti gyakori szovaltasra, Charly eroszakos viselkedesere, majd az esetleg szerelem­­feltesbol elkovetett gyilkossagra, vagy akar ongyilkossagra is. De csak adhatna. Az egyre nagyobb szamban felmeriild kerdesek tovabb sokasodnak, a koriil­­menyek meg sejtelmesebbekke valnak, amirol Udo Frau Elsenek egy helyiitt igy fogalmaz: Es ha azt mondom, hogy valami megfoghatatlan, kiilonos dolgot erzek, ami fenyegeto modon itt koroz ko­­rulottem, hiszel nekem? Egy felsobb ero, ami szemmel tart" (220.). A rejtelyes halaleset s a koriilotte egyre inkabb eluralkodo kaosz elol Udo menekiilni kezd. Ezt azonban nala nem kell szo szerint erteni. A menekiiles nem konkret helyvaltoztatast, nem a nyaralo­­hely elhagyasat jelenti, hanem a raciona­­iis vonasok helyett egyre inkabb irraci­­onalis jelleget olto valosag „felvaltasat", a fikeioba, alomba, jatekba tavozast. Bolario eletmuveben Udo kezdi meg ezt a menekiilest, a valosag es a fikcio, az elet es az alom, a vagy es az elerheto felcse­­releset, hogy a tovabbi regenyek hosei - akar konkretan, egy pikareszk regeny kereteben - azt be is teljesitsek. A szinten irassal, noha nem szepiras­­sal foglalkozo Udo egyfelol a fikeiohoz, az altala mas koriilmenyek kozott pri­­mitivnek velt, Ingeborg olvasta krimi, egy bizonyos Florian Linden konyvenek lapjaihoz fordul. A krimiben olvasott ne­­hany sorba, szerzoi instrukeioba probal belekapaszkodni az egyre atlathatatla­­nabbnak tuno helyzetben. Amikor pelda­­ul Lindennel azt olvassa, hogy „A szallo­­da tulajdonosa a gyilkos" (178.), gyanuja Frau Else ferjere terelodik. A problema csak az, hogy Udo ot eddig meg nem latta, csak hirbol hallott rola, igy az eset­­leges elkovetot is igen nehez belekepzel­­nie. A Linden-regeny instrukcioival par­­huzamosan egy masik, a valosagtol szinten tavol allo allapotbol, az almaibol is probal meritkezni, az almaiban latott kepekbe probal belekapaszkodni. Az egyre sziirrealisabb ejszakai latomasai azonban - ahogyan azt a Nemetorszag­­ban tartozkodo, de Udoval folyamatos telefonkapcsolatban allo barat, Conrad megfogalmazza - csak bizonyos „idegi

Next

/
Thumbnails
Contents