Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet)
az operahaz... S ha szelleme valoban ott lebeg fdlotte, attol, amit az iment lathatott, szerintem kipottyant a konnye... - Ne marhaskodj, Irokam! - Egy jelentos torontoi delegacid, no meg egy lejtdre lepett csehszlovakiai magyar iro a Carmen megtekintese helyett csak iment valasztotta a PETIPE-t, ketes celzatu fenyeivel, asztali telefonnal felkerheto, ugyancsak „ketes tartalmu", bar igazan exkluziv nocikeivel...- Nem is olyan rossz hely... Egyaltalan nem rossz!... Jo lapjarasnal...- Ne hiilyeskedj, Papa! - mondtam, mar-mar begurulva. - Az isten aldjon meg!... Csak nem akarod elhitetni velem, hogy a „jo lapjarastol" fiigg minden a vilagon?...- Miert, talan mastol?... - mondta ravaszul, majd azonnal torontosan sejtelmesre valtott: - Almodj, Irokam: Tuzolto leszel s katona...- Vadakat tereld juhasz... - feleltem, raallva az o sejteto hullamhosszara.- Hagyjuk a vilagmegvaltast, Irokam! Az mindig tul tavoli eredmennyel kecsegtet - mondta, egy pillanatra felelmetesen vilagos fejjel... - Nezziik, mi lesz holnaputan?...- Mi lesz holnaputan? - kerdeztem.- Ha elfogy a penziink, valutazni fogunk. Mert hirtelen nines jobb! Te meg azt sem tudod, hogyan kell...- Hogyan kell?...- Megyiink valami forgalmas helyen, ahol sok a kiilfoldi... Hallod, hogy angolul beszelnek... A szad sarkabol - mintha nem is szoltal volna -mormogva jelzed, hogy: „Dollar?...", kozben meg sem allsz... csak megfordulsz, ugy a sarkadon, s visszafele jovet megint szignalizalsz: „Dollar?" - de mintha nem is szoltal volna. Ha „titkos" jarkalna a kozelben, meg azt is letagadhasd, hogy levegot vettel...-Jo, ertem. Ez minden?...- Nem, mert a dollart meg bonira is kell valtani, de ez mar a dolog konnyebbik tele: a „megfelelo" bankban egy arva szoval sem kerdezik: honnan? stb., csak hamis ne legyen a dollar. Mindez Guszti bacsi rezsimeben - felelmetes a dollar ereje, Irokam!... A bonival meg a szocialista polgar csak belep egy Tuzexbe vagy Darexbe, s fogyasztoi kanaanban erzi magat. Csupa szamara - kiilonben! - elerhetetlen holmi... Ezt a reszet a dolognak mar ismertem.- Rendben - mondtam. - Nem lesz gond... Tudod mit, Papa Toronto. Oszinten mondom, szinte csiklando erzes - ha csak ragondolok - a bun utjaira tevedni...- Uramisten! ... Akar egy sziizecske: az elso csokra gondolva megborzong, mar benne erzi az elso kefeles gyonyorteljes kiserteset... Mar a PETIPE-hez kozeledtiink... Kilenc ora mult, az „Este" eppen beindult. Papa Toronto uj temaba kezdett: erre mondjak, hogy a legjobbkor!... Olyasmit kezdett pedzegetni, ami nyitott ablaknal meg otthoni maganyban is veszelyes lehet, ha meghallja valaki - hat meg a Vencel teren!... Legutobb, hogy elvaltunk, meg sikraszallt a „szegeny, gyamoltalan" dregek igazaert, uj modokon torve a fejet - foleg egy-egy fiives cigi utan -, hogyan lehetne konnyiteni az aggkor keservein... Most eleg volt igy, meg kisse messzebbrol megpillantania az dreg liberias ajtdnallot a PETIPE bejarataban, hogy folszisszenjen:
