Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Schiller Erzsébet: „Minden mű mögött ott lapul egy le nem írt másik..." (Hetényi Zsuzsa Nabokov regényösvényein című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK az van a kony viinkben, amit beletettiink" - Esterhazy Peter: A szavak csoddlatos eletebol). Ez igy van akkor is, ha kozben az olvaso tudja, hogy Nabokov „vilagaban mindig marad titok" (836.). A monografiabol kiindulva szamomra Nabokov legfontosabb, legmelyebbrol fakado tulajdonsaga, a regenyei altal kozvetitett vilaglatas legmelyebb forrasa az intellektualitas. Ezt hozta gyerekkorabol, ez a sajatja, ezen kereszttil latja a vilagot, es ezen keresztiil teremti a maga vilagait. Hetenyi Zsuzsa foglalkozik Nabokov intellektualitasanak sajatsagaival, feltarja az iro tehetsegenek mukodeset, annak fiziologiai, biologiai eredetet (kiilon alfejezetben „a kreativitas biologiajat" - 36.), genetikai, eletrajzi esemenyek meghatarozta vonasait, patologikus vagy a patologiat surolo hoseinek a szerzoeivel azonos vonasait. Igy nemcsak a szerzoi modszerhez jut kozelebb, hanem egyes hosok viselkedesehez vagy valamely motivum nem csak szovegalapu felfejtesehez is. Nabokov nem szereti Freudot, regenyeiben szamos helyen ki is gunyolja, parodizalja a pszicholdgiai divatot, elutasitja hoseinek lelektani boncolgatasat. Furcsa lehet elso hallasra ez a kulonos, altalaban „abnormalisnak" tartott szereplok, koztiik peldaul egy olyan kapcsan, aki - ahogy Hetenyi Zsuzsa irja - a vilagirodalom elso autista regenyhose. Megis, a lelke (!) legmelyeig intellektualis szerzo es szovegei eseteben valoban nem jutunk tul messzire a konnyen kinalkozo lelektani uton. A monografus - egyertelmuen Nabokov intencioinak megfeleloen - a szovegek motivumrendszeret kbvetve egy dekodolo olvasatot rnutat be. A „cselekmenybe belefeledkezteto szorakozas, es a szovegtudatos, intellektualis elemzes lehetosege" koziil az utobbit valasztja (601.). A lelektani olvasatnak ellenall a bonyolult narracios jatek, a parodia, a maszk- es babuszeru hosok vagy a csalas poetikaja (akar a Nabokov-kortars Fust Milannal). Hetenyi Zsuzsa felfejti „a muveken ativelo utalas- es motivumkapcsolatok szamtalan szalbol allo szovedeket" (484.), felismeri a szovegekben rejlo kodokat, es megfejti azokat. Mindezt bonyolitja Nabokov nyelvvaltasa, illetve tobbnyelvusege (az orosz anyanyelv es a masodik alkotoi nyelv, az angol mellett a francia is szerepet jatszott), de gondolkodasaba mas kodrendszerek is belekeriilnek, elsosorban a sakke. Nabokov, mikozben mar neves irokent epitette a kultuszat, maganeleterol sohasem beszelt, ugyanakkor- alig felismerheto modon, de rendszeresen beleirta magat a regenyeibe. Eletrajzi elemek, oriasi irodalmi es nem elhanyagolhato termeszettudomanyos muveltseg, emlekek es a megiras jelenidejenek benyomasai, nyelvi jatekok, tobbnyelvu szojatekok sora (Hetenyi Zsuzsanak van erre egy frappans szava: „szowicc", 368.)- a filologus mindezeknek utanajart, kitaposta az erteni vagyo olvaso szamara az osvenyeket. Egy-egy regeny neha valosagos rejtvenyfejtest kovetel, hasonloan egy sakkfeladvany megoldasahoz. (Nabokov maga, szenvedelyes sakkozokent, szamos ilyet irt.) A rejtvenyfejtes, a dekodolas szivet-lelket (nemcsak intellektust) gyonyorkodteto eredmenyei, az ehhez sziikseges folytonos, sokiranyu utalasok a monografiaban helyenkent ismetlesekhez vezetnek. Ugyanakkor ez Nabokov regenypoetikajabol, az eletmu szerkezetebol es a monografia torekvesebol fakad: minden szal felfejtesehez- vagy egy masik hasonlat szerint, min
