Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Schiller Erzsébet: „Minden mű mögött ott lapul egy le nem írt másik..." (Hetényi Zsuzsa Nabokov regényösvényein című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK den gombolyag (106.) letekeresehez - ez elkeriilhetetlen. Eldfordul, hogy Hetenyi Zsuzsa dilemmat fogalmaz meg a tultelitett szemantikaju szoveggel szemben, amely gatolja az intellektualis befogadoi elvezetet (310.). Mashol: „A folyamatos dekodolo olvasas szinte szetrobbantja a szoveget, mert a szavakra koncentralas le is epiti a szovegfolyamot" (653.). A monografusnak - Nabokovolvasonak - a szoveg oromet a beavatottsag, az utalasok megertese, motivumok, motivumhalok, intertextualis jelensegek, az fro szemelyes elmenyeinek uj es uj felfedezese adja. Nabokov onironiajanak bemutatasa mellett nem egyszer hangot kap a filologus dnironiaja is. Az alabbi par mondat egyszersmind a mindent „megoldani", dekodolni igyekvo, a szoveg minden elemenek tobbszintu jelentest tulajdonito elemzes hipotetikus mivoltara is ravilagit. „Amikor minden egyes eset addig foglalja le a gondolatokat, amig bele nem illik valamilyen rendszerbe, egyre vilagosabb lesz, hogy az ertelmezes nem mas, mint feltetelezes. A regeny szamainak vilagaban peldaul dominansan ismetlodik a 342. Evekig tarto, messze vezeto elmeletek felepitese utan fedeztem fel az egyszeru megoldast, hogy ez egy szemelyes emlek: ez volt Nabokovek petervari telefonszamanak utolso harom szamjegye" (654.). A monografia egyik legfontosabb szava az eksztazis. Az eksztazis, ami mindig egy masik dimenzioba kerulest jelent, illetve azzal jar. Feloldodik az en, es ket dimenziot el at: az eksztazis enged betekinteni a masik vilagba. Eksztazis lehet az alkotas - fro es hosei eseteben egyarant -, eksztatikus allapot a szerelem, az lehet az alom is. Nemcsak az alkotasi folyamat, az olvasas is lehet eksztatikus, a csoda hatarait atlepo termeszeti kep is az, es egy intellektualis elmeny is el tud ragadni az eksztazis erzeki-erzelmi tartomanyaba. Eksztatikus elmeny, termeszetesen, a halal is, ami Nabokovnal nem megsemmisulest jelent, hanem mindig valamifele atlepest egy masik vilagba (legyen az akar a szovjet hatar atlepese vagy tavozas egy ablakon keresztiil). E vilagbol a „tulnani vilagba" (Nabokov dzvegyenek kifejezese, 216.) szamos regenyben az alomhalal reven keriilnek at a hosok. Felcserelodhet a valosag es az alom, de utobbi valosabb a realitasnal. Mashol ez az alomhalal atsziiletes, es elkepzelheto a visszateres is belole. Az alomhalal gondolatat - allapotat - a monografus Lermontov Aloni cimu versere vezeti vissza, szep parhuzamok, utalasok feltarasaval. (A monografia nemcsak a Lermontovet, hanem az orosz irodalom mas alkotoitol indu- 16, Nabokovhoz vezeto osvenyeket is bejarja.) Az alomhalallal, alommal, atlepesekkel all osszefiiggesben a regenyek talanyos befejezese, amely szinte minden esetben „a metamorfozis egy valtozata" (131.). Hetenyi Zsuzsa koncepcioja szerint Nabokov muveiben a leheto legkevesebbet bizza masra, mint a nyelvre, a hosokre, a veletlenre - az olvasora (es a kritikusaira, elemzoire, akikkel igen lekezeloen bant). Ezt a tudatossagot mutatja a monografia felepitese is. Ebben az oriasi terjedelmu, sokfele agazo kdnyvben letisztultsag, rend van. Barmikor barminek utana lehet nezni benne, filologus- es olvasobarat. Az Eloszot az oroszorszagi gyermek- es fiatalkor felidezese koveti a Szolj, emlekezet! cimu memoar bemutatasaval - felvetve elet es irodalom kesobb is sokszor targyalt, sajatos, nabokovi viszonyat
